Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIII. kötet (Budapest, 1921)

Magánjogi Döntvénytár. 87 Valójában azonban az id. tkvi szabály csak azt jelenti, hogy ha a határvonalak helyes feltüntetése mellett a részletnek csupán a területe van a tkvben a valóságosnál nagyobbnak kitéve — ami mérési vagy számítási hibából avagy elírásból származhatik — az erre a részletre ügyletileg dologi jogot szerző nem kövelelheti az elidegenítőtől vagy a tkvet közegei utján vezető államtól a hiányzó és a természetben egyáltalán nem létező területi különbözetet, mert a tkv. közhitelessége a dolog természete szerint a részlet térmértékére épp oly kevéssé terjedhet ki, mint annak művelési módjára, beépített voltára, az épület minőségére vagy más hasonló külső tényre. Ahol azonban, mint a jelen esetben, a kérdéses részlet térmértékének nagyobb volta nem mérési, vagy számítási hibából avagy elírásból, hanem abból származik, hogy a tkvi térképen a részlet határai a természetben levőkkel szemben ki vannak tolva és a tkvi részlethalárok ennélfogva a természetben szomszédos részletet vagy annak valamely darabját is magukba zárják — amiből folyóan aztán az így helytelenül bezárt idegen területet a tkv. hibásan annak tulajdonaként mutatja ki, kit a kitolt határú részlet illet — ott a hiba nem pusztán a terület kitételében, hanem a helytelenül bezárt idegen terület tulajdonjogának helytelen bejegyzésében is áll. Mivel pedig az anyagi telekkönyvi jognak egyik sarkalatos elve szerint az ingatlanságon a tkvben ügyletileg szerzett dologi jogok a közhitelesség oltalma alatt állanak, az ily részlet tkvi határai szerint lép a tkvi forgalomba és következőleg annak, akinél a tkvi közhitelesség oltalmának előfeltételei egyébként fennforognak, ily részleten szerzett tulajdon- vagy más dologi joga nem támadható meg azon az alapon, hogy a tkv. a benne kitüntetett részlethatárokért nem szavatol. * * — L. az eset teljes közlését és érdekes megbeszélését Menyhárth Gáspár tollából Slaud Mjog Tára I. 31. számú eset. 70. /. A fennálló törvénykezési gyakorlat szerint az özvegyi jogra érdemetlen az a nő, aki özvegységének tartama alatt olyan magaviseletet tanúsít'amelynek következtében tartást sikerrel férje életében sem követelhetne, az érdemetlenséget pedig maga után vonja egymagában már az a tény is, ha az özvegynek házasságon kívül gyetmeke születik, még ha