Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XI. kötet (Budapest, 1918)

Magánjogi Döntvénytár. 34 alatt a szerződés fenti rendelkezése értelmében a kegyúri terhek alól való mentesítés kötelezettsége is értendő, mert az a körülmény, hogy a kegyúri teher — nyilvánkönyvi bejegyzés nélkül is — dologi teherként nyugszik az ingatlanon, ennek teherjellegét nem érinti és az eladó által szerződésileg általában, minden korlátozás és kivétel nélkül elvállalt tehermentesítési kötelezettség erre is kiterjed, amint azt az alsóbíróságok helyesen kimondották. Helyes az alsóbíróságok által kifejtett az a jogi álláspont is, hogy a kegyurasággal összekötött birtok eldarabolása folytán keletkezett egyes birtokrészletek tulajdonosait a kegyúri terhek csak ingatlanaik térmértéke arányában és nem egyetemleges kötelezettséggel terhelik, mindazonáltal alperes cég a megváltás nem teljesítés esetére a keresetileg felszámított egész biztosítéki összeg letétbe helyezésére volt kötelezendő, mert ebben a perben csak a tehermentesítés elvállalt kötelezettségének teljesítéséről van szó, hogy t. i. a vevő felperesek a jogosított fél részéről a mindenkori ingatlan-tulajdonos ellen érvényesíthető dologi teherből felmerülhetől bármily csekély arányú vagyoni szolgáltatás tekintetében feltétlenül mentesíttessenek, amit a felperesek a szerződés teljesítéseként követelhetnek az alperes cégtől, tekintet nélkül arra, hogy az alperes a megváltás joglépését hogyan, mikor és mely ellenértékszolgáltatással fogja, vagy képes foganatosítani ? Ennek megtörténtéig pedig alperes cég a vevők vagyoni érdekeit biztosítani köteles. Minthogy a biztosítéki összegnek, mint a tehermentesítésre szükséges egyenértéknek végérvényes megállapítása ennek a pernek nem tárgya, épen az alperesi amaz álláspontra tekintettel, hogy a megváltási összeg meghatározása perben nem álló harmadik személytől függ: biztosítékul a kir. Kúria azt az összeget állapította meg, amelyet a tehermentesség megadására jogosított fél, ez esetben a szombathelyi róm. kalh. püspök, a mentesség megadásának egyenértékeként követel, ami a per nem vitás adatai szerint 77,733 K 06 fillért tesz ki és az alperes ennek letételére volt kötelezendő. A letétbe helyezésnek csak esetleg beálló kötelezettségére tekintettel a kir. Kúria az alperest a felperesek által felszámított kamatok letétbe helyezésére nem kötelezte. = V. ö. Mjogi Dtár X. 88., IX. 100., II. 20., 43. sz.