Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XI. kötet (Budapest, 1918)

X.XVI I Tartalommutató. értelmében — az említett §. utolsóelőtti bekezdésében foglalt korlátozással — a betegség esetére való biztosítási kötelezettség alá esnek. — II. Az, aki az 1907 : XIX. tc. rendelkezésénél fogva biztosítási kötelezettség alá eső foglalkoztatásában bár egyik napról a másikra változbatóan naponkénti bér mellett nyer is alkalmazást, az már ezen foglalkozásban \ a Jó alkalmaztatásánál fogva nem esik a közönséges napszámos fogalma alá. — III. A forrásvíz kétségen kívül a föld terméke, az ingatlan nyerstermékének, tehát valamely gyógyforrás vizének is beszedése, annak fel - és átdolgozás nélkül forgalomba helyezésre alkalmas állapotba való hozása és tartása azonban az ingatlantulajdonos részéről nem tekinthető oly foglalkozásnak, amely ipari vagy vállalatszerű volna , hanem ez a foglalkozás nyilvánvalóan az őstermelés körébe esvén : azok a munkások, akik ily foglalkoztatásban nyernek alkalmaztatást, m m is vonhatók az 1907: XIX. tc. rendelkezése ala pján betegség ellen való biztosítási kötelezettség alá tartozó alkalmazottak közé 1 24. Az államvasutaknak alkalmazottai üzemi baleseti ül folyó kártérítési igényeiket a .szolgálatadó irányában nem az általános magánjogi szabályok értelmében éa ívm megszorítás nélkül érvényesíthetik, hanem amennyiben azokra az 1907 : XIX. te. 10. ij-ának 3-ik bekezdése értelmében az 1874: XVIII. tc. rendelkezései hatályukban fenn nem tartattak, vagyis amennyiben azok nem a szorosan vett vasúti üzemben szenvednek balesetet, káruk megtérítését kizárólag csak a biztosítási kötelezettség alapjául szolgáló nyugdíjszabályzat rendelkezései szerint igényelhetik (L. fent a 48. sz. esetet is Vasút felelőssége c. a.) 70. A munkásbiztosító pénztár a hátralékos bctcgsegélyző járulékot nem követelheti attól, aki a közadós üzemét a esőd során tartott árverésen megvette 72. Az 1907: XIX. tc. alapján felállított kerületi munkásbiztosít pénztár igazgatósága által «illetményszabályzat» címen hozott határozatnak az a része, mely szerint mozgósítás esetén a pénztárnak katonai szolgálatra behívott azok az alkalmazottai, kik rendes hadkötelezettségüknek már előzőleg eleget tettek és mint katonák a legénységi állományhoz tartoznak, a mozgósítás tartama alatt a pénztárnál viselt állásukat nem vesztik el és így a pénztártól élvezik a fizetésüket, esetleg egyéb illetményeiket, az Országos munkásbetegsegélyző és baleset-biztosító pénztár jóváhagyásával nem válik érvényessé, hanem az illető határozat eme részének érvényességéhez az állami munkásbiztosítási hivatal jóváhagyása szükséges. (14. polg. jogegységi döntvény) 7:». I. A kivetés jogosságának szempontjából vitássá tett betegsegélyezési járulékok bt hajtása végett a kerületi pénztárnak saját személyébea is joga van fellépni. — II. Az 1907 : XIX. tc. a biztosítás tekintetében a községeknél nem azt állítja fel alapul, hogy az alkalmazottak minő munkát végeznek s illetve, hogy ipari munkát végeznek-e, hanem a biztosítási kötelezettség egyedüli alapja az alkalmazási viszony. — III. Az 1907 : XIX. tc. 10. §-a által megkívánt szolgálati rendtartást pótolja a községi képviselőtestületnek törvényhatóságilag jóváhagyott oly határozata, amely a község biztosítandó alkalmazottainak fizetését betegség esetén 20 héten át feltétlenül biztosítja 74. Arra, akit a munkaadó törvényes kötelezettség nélkül tévesen biztosított a munkásbiztosító pénztárnál baleset ellen s aki ennélfogva