Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XI. kötet (Budapest, 1918)

Magánjogi Döntvénytár. 67 való eljárás)) nem lehet helyes és jogos cím és ok a megbízó felelősségének a megállapítására. Ha még tekintetbe vesszük azt is, hogy a megbízott nem merő eszköz és nem akaratnélküli, haoem inkább olyan közeg és erő, amely a mpgbízó akaratától függetlenül, sőt ennek ellenére is önállóan működhetik, amikor tehát a megbízott akarata olyan jogellenes cselekményben nyilvánul meg, amely sem a megbízó akaratával, sem a megbízás természetével okozatos összefüggésbe nem hozható, az ilyen jogellenességért a megbízó rendszerint már csak azért sem lehet íelelős, mert ő a megbízott, tehát harmadik személy jogellenes eljárásának (cselekmény, mulasztás) sem akarati tényezőin (meggondolás, elhatározás, ügyelem, lelki fegyelmezettség stb.) sem azon külső körülményein (alkalom, helyzet stb.) nem uralkodhatik, amelyek között a megbízott a károsító cselekmén) t elköveti. De nincsen is elegendő erkölcsi oka és jogi alapja sem annak, hogy a megbízott jogellenességéért rendszerint felelősségre legyen vonható az a megbízó, aki minden elővigyázati rendszabályt megtartott, aki megtelt mindent, amit tőle észszerűen kívánni lehet és aki a kártételnél rendszerint jelen sem lévén, módjában sem áll a kártételt elhárítani vagy legalább csökkenteni. Aki vétek (dolus, culpa) nélkül van, magáért sem felel; annál kevésbé felelhet alkalmazottjáért, a harmadikért, mert ennek vétke nem az ő vétke. A telhozottak szerint általános szabály tehát az, hogy a megbízó csak saját vétkessége esetében telelhet azért a kárért, melyet a kirendelt az ügykörébe eső tennivalók teljesítésében harmadik személynek jogellenesen okoz. Ahol ettől az általános szabálytól eltérés történt, mint például a vasutak és egyéb nyilvánvaló veszéllyel járó üzemeknél, azt ezen üzemeknek fokozott és állandó veszélyessége, részben pedig annak a mérlegelése parancsolta, hogy ez üzemek legnagyobb részben már anyagi helyzetüknél fogva könnyebben viselik el a veszély káios eshetőségeit és sokszor abban a helyzetben is vannak, hogy az üzem káros következményeit átháríthatják s ezt mint üzemi költséget vehetik számításba s ehhez képest rendezkedhetnek be. Ezeknél az üzemeknél a vétkesség nélkül való felelősség indokolt is. A gazdálkodás, a forgalom és általában a megbízások más terein azonban, ahol az ügy ellátásának nyilvánvaló, fokozott veszélyessége íenn nem for »g és ahol a megbízó nem rendezkedik és nem is rendezkedhetik be úgy, hogy a megbízott jogellenes cselekményéből származó kárt áthárítsa vagy azt üzemi költségül beállítsa, ott a megbízó nem bírja el a vétkesség nél5*