Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár X. kötet (Budapest, 1917)

Magánjogi Döntvénytár. 38 t.-cikknek az a kijelentése, hogy «dum et quando bene vide­bitur)), ha ugyanis a törvény a legfelsőbb tényezőnek az alapít­ványra vonatkozó felügyeleti jogot megadja, a felügyeleti hatóság hatáskörébe tartozik annak a megállapítása is, hogy a felügyelet érvényesítése mikor és mennyiben szükséges? Ebből pedig következik, hogy a főfelügyeletnek a király részére biztosított azt a jogát már az akkori idők törvényhozása sem magyarázta akkép, hogy a felügyeleti jog csak a már léte­sült alapítványokra vonatkozik és annak köréből az alapítvány létesülése körül való tevékenység kizárva volna. Ez utóbbinak a helyes törvénymagyarázat is ellene mond, mert nem lehet feltenni, hogy a törvényhozás jogot adott volna a felügyeleti hatóságnak arra, hogy a már létrejött és műkö­dését megkezdett alapítvány megfelelő működését ellenőrizze, de elzárassék annak a megbírálásától, hogy az alapítvány léte­sülésében a jövendő megfelelő működés előfeltételei biztosít­tatnak-e? Egyébként tételes törvények is tartalmaznak magától a tör­vényhozótól származó és így hiteles értelmezést abban a kér­désben, hogy a királynak a törvényekben biztosított főíelügyeleti jogát az akkori idők (örvényhozása miképen magyarázta? A nagyszombati nemes nevelőház részére tett Pázmán-féle alapítvány ügyéről rendelkező 1741 : XLIII. t.-c. ugyanis kifeje­zetten említést tesz arról, hogy a Pázmán-féle alapítványról ala­pítólevél készíttetett és az királyi jóváhagyással megerősíttetett; az 1802: IV. t.-c. a katonai akadémia részére tett magánalapít­ványokról rendelkezvén kijelenti, hogy az alapítóleveleknek azt a rendelkezését, hogy néhány ifjú egyelőre a bécsi katonai aka­démián képeztessék ki, a király elfogadta; az 1827: XIX. t.-c. a gr. Fesletich László által tett alapítványok törvénybe iktatásá­val kapcsolatban megemlíti, hogy a nevezettnek az 1802 : II. t.-c. által törvénybe iktatott gr. Festetich György-féle alapítvány ki­egészítésére tett 10,000 forintos és a magyar tudóstársaság ja­vára tett ugyancsak 10,000 forintos alapítványairól alapítólevelek adattak ki és azokat O Felsége helybenhagyni méltóztatott; végül a Mack Ignác alapítványáról rendelkező 1840: LV. t.-c. értelmé­ben a nevezett által a nemzet szabad rendelkezése szerint ki­jelölendő valamely hazai közhasznú célra felajánlott 5000 frtot az ország rendéi, — Ő Felségének Kegyelmes megegyezésével kívánták a pesti vakok intézete gyámolítására fordítani. A most felsorolt törvényekkel maga a törvényhozás mutat reá arra, hogy a főíelügyeleti jog valódi tartalma az alapítvány létesülésének időpontjában, vagyis akkor, amidőn az alapító szán­déka és az alapítvány felhasználásának a módja megrögzíltetik, 3*

Next

/
Thumbnails
Contents