Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár X. kötet (Budapest, 1917)

Magánjogi Döntvénytár. 9 köttetés hiányára sikerrel nem hivatkozhatnak, mindazonáltal a törvényszék a kéréseiét elutasílandónak találta. Ugyanis bizonyítva van, hogy örökhagyó életében kijelentette, hogy a felperesek nem tőle származnak, vagyonában nem fogja őket részesíteni s ily kijelentést tett végrendeletében is; minthogy pedig örökhagyó alacsonyabb műveltsége folytán is fogyatékos jogi ismereteinek kellelt lenni és mert ennélfogva abban a menthető jogi té^edésben kellett lennie, hogy a felperesek törvénytelen születése tekintetében eleget tesz akkor is, ha azt életében, de különösen végrendeletében kijelenti és hangsúlyozza, ugyanazért a törvénytelenítési per meg nem indítása dacára is elsőrendű alperesnek a vérségi kapcsolat hiányára alapított kifogását kellő időben előterjesztettnek kellett venni. Minthogy tehát felperesok és örökhagyó közt vérségi kapcsolat lenn íum áll, minthogy továbbá elsőrendű alperes e lényt mint végrendeleti örökös az öröklési jog szempontjából a most kifejtett jogi álláspont mellett sikerrel érvényesítheti és minthogy felperesekel vérségi kapcsolat hiányában az örökhagyó után örökösödési jog meg nem illeti, a keresetet elutasítani kellett. (1914. június 10. 11,769/914.) A szegedi kir. tábla: A felpereseknek azt a jogát, hogy örökhagyó hagyatékából törvényes osztályrészt követelhessenek, megállapítja stb. Indokok: A végrendeleti örökös az örökhagyó feleségének az örökhagyóval fennállott házasság tartama alatt születelt s az örökhagyó hagyatékából törvényes osztályrészt követelő gyermekével szemben a mástól történt nemzés tényét s illetve az örökhagyóval való vérségi kapcsolatnak a hiányát kifogásként csak azon esetben érvényesítheti, ha az örökhagyónak nem volt tudomása felesége említett gyermekének a létezéséről, vagy ha az örökhagyó az illető gyermek törvényteleníléséhez szükséges törvényes lépések megtételében akadályozva volt. A jelen esetben azonban ezen körülményeknek egyike sem forog fenn, mert az örökhagyónak a felperesek létezéséről s arról, hogy a születési anyakönyvbe az ő törvényes gyermekeiként vannak bevezetve, végrendeletéből kitelszően tudomása volt és mert őt sem alacsonyabb műveltsége, sem fogyatékos jogi ismeretei nem akadályozhatták meg abban, hogy a felperesek törvényteleníléséhez szükséges eljárást jogi képviselő igénybevételével folyamatba tegye és éppen azért a jogi ismeretek hiánya alapján nem állapítható meg az sem, hogy menthető jogi tévedésben lett volna arra nézve, hogy a felpereseknek az ő utána való öröklésből leendő kizárására az ő végrendeletének a tartalma elegendő.