Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár X. kötet (Budapest, 1917)
Magánjogi Döntvénytár, 8 meri a becsatolt leveleiből kitűnőleg M. Miksa a legszorgosabb gondossággal intézi ügyeit és tiszta öntudattal fejezi ki gondolatait; következőleg az ügyletkötés körül sem M. Miksa részéről lényeges tévedés, sem alperes részéről a magánjogi csalás fennforgása meg nem állapítható. Ellenben téves az alsóbíróságok elvi álláspontja az utólagos házassággal való törvényesítés joghatályára és következményeire; mert a bírói joggyakorlat szerint az utólagos házasság állal való törvényesítés joghatálya visszahat a gyermek születés- e időpontjára, minélfogva az ekként törvényesített gyermek a törvényes házasságból született gyermekkel azonos jogi tekintet alá esik, azzal a kivétellel, hogy az utólagos házassággal való törvényesítés a törvényes házasságból származó gyermek már előbb szerzett jogait nem sértheti. A jelen esetben azonban ez a körülmény fenn nem forogván: a felperes annak folytán, hogy M. Miksa a felperes anyjával, L. Krisztinával 1898. február 22-én törvényesen egybekelt, születésétől, vagyis 1887. február 45-től kezdve M. Miksa törvényes származású gyermekének tekintendő, kinek mint ilyennek feltétlenül joga van M. Miksa és az alperes közt 1897. május 15-én létrejött életjáradéki szerződést, nemkülönben az erre vonatkozólag a bécsi cs. kir. járásbíróság által jóváhagyott egyezséget a kötelesrész megsértése miatt még abban az esetben is megtámadni, ha az egyezség illetékes gyámhatóság előtt kötletelt volna. A kérdésben forgó életjáradéki szerződés M. Miksának 1898. március 9 én bekövetkezett halálát megelőzőleg 9 hónappal és 22 nappal, 1897. május 15-én köttetett s az elsőbíróság helyes kifejtése szerint az abban kötelezett 5200 K évi járadék a 82,000 K átruházott készpénzbeli követeléseknek 6 34%-át, de mert a követelések 6% kamatot hoznak, az alperes által vállalt visszteher az átruházott tőkének alig 73%-át teszi ki, ami annyira csekély és aránytalan ellenérték, hogy a szerződés lényegileg ajándékozásnak minősül, annál inkább, mert M. Miksa a szerződés kötése után rövid időre elhalt és alperes még azt sem kísérelte bizonyítani, hogy a szerződéskötés és M. Miksa bekövetkezett halála közt lefolyt 9 havi és 22 napi időtartamra a szerződésben kikötött életjáradéki jutalékot megfizette volna. Minthogy a kifejtettek szerint felperes az elajándékozott értékből kötelesrészt jogosult követelni, az alsóbíróságok azonban, elfoglalt jogi álláspontjukból kifolyólag az alperes által (12,400 K erejéig) támasztott viszonkeresetnek a felperes által keresetében levonásba telt 12,240 K-t meghaladó része felett nem határoztak, enélkül pedig a kölelesrész mennyisége kérdésében érdemi határozat nem hozható stb,: ebből az okból mind-