Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár X. kötet (Budapest, 1917)

XXxVlíI Tartalommutató. öröklés címén egy örökrész illeti meg ; 2. a közkeresö nőt az ingatlanban fekvő abból a pénzösszegből, amelyre nézve közkereső volt, szintén egy örökrész illeti; 3. a férj egész hagyatékára kiterjedő hitvestársi öröklésnek csak abban az esetben van helye, ha az örökhagyó férj nemcsak mag nélkül, hanem egyéb maradék hátrahagyása nélkül halt meg, a férj vérszerinti rokonai tehát az özvegy nőt az öröklésben mindig megelőzik; 4. a férjnek oldalági törvényes örökösei a jászkún férj özvegyének özvegyi haszonélvezeti jogát nem korlátozhatják, mert az idézett statútum 1. §-ában az özvegy javára fenntartott intertenció alatt a bírói gyakorlat az egész hagyatékra kiterjedő haszonélvezetet érti; s következőleg a férj oldalrokonai az özvegyi jog korlátozását még az ági vagyonra sem kívánhatják 285 174. I. A jászkún V. statútum alapján az együtt nem kereső özvegyet is az egész hagyatéknak haszonélvezete illeti meg, de csak abban az esetben, ha a kereső férj másként nem intézkedett. — II. Ha a férj még életében más rendelkezéssel gondoskodott feleségének hozzájárulása mellett ennek eltartásáról, az özvegy ezenfelül tartás iránti további jogokat akkor sem érvényesíthet, ha a férj után nem maradt is érvényes végrendelet 286 Végrendeleti öröklés. Vígrendelkező képesség. 130. A bíróság abból, hogy az örökhagyó a végrendelkezéskor szesztől felhevült állapotban extravagánsan viselkedett, azt a következtetést vonta le, hogy az örökhagyó akaratát a végrendelkezés alkalmával nem komolyan és nem jogügylet létesítésére irányuló szándékkal nyilvánította s ez alapon a végrendeletet érvénytelennek mondotta ki 207 Végrendelet alaki kellékei. 57. I. Az a körülmény, hogy a tanúk nem tüntették fel külön a végrendeleten a végrendelkezés helyét és időpontját, hanem a szokásos «kmft» kitételt használták, nem lehet ok az érvénytelenítésre, ha a végrendeletet az örökhagyó szabályszerűen keltezte. — II. Az 1876 : XVI. t.-c. 8. §-ában előírt összef üzés és lepecsételés nem óvatossági rendelkezés, hanem érvényességi alakszerüségi követelmény, mely a végrendelkezéskor a végrendelkező és a végrendeleti tanúk együttes jelenlétében teljesítendő. Annak a körülménynek, hogy ennek ar érvényességi alakszerűségnek a betartásáról a törvény külön nem rendelkezik, nevezetesen nem rendeli, hogy azt á tanúk a végrendeleti okiraton igazolják : csak az a jogi következménye, hogy kifogás esetében a végrendeletre hivatkozó félnek jogában áll az összetűzés és lepecsételés szabályszerűségét a végrendeleti tanúkkal bizonyítani 95 58. Az a körülmény, hogy az egyik végrendeleti tanú a végrendeletben utóörökössé nevezett ref. egyházközségnek presbitere, nem tartozik az 1876. évi XVI. t.-c. 9. §-ában felsorolt esetek közé és így a ref. egyházközség a végrendeletben neki szánt előnytől emiatt nem esik el 96