Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár X. kötet (Budapest, 1917)

Magánjogi Döntvénytár. 113 (Kúria 1915. dec. 15. Rp. III. 8205. sz.) A kir. Kúria: A másodbíróság ítéletének alperest 67,589 K 67 t tőke és ennek kamata erejéig fenntartott viszonkeresetével elutasító rendelkezésére nézve megváltoztatja és kimondja, hogy az alperes, különvagyonának kiadása iránt támasztott viszonkeresetével 67,589 K 67 í tőkére és ennek kamatára nézve a másodbíróság által e tekintetben elfoglalt alapon el nem utasítható, ehhez képest utasítja a másodbíróságot, hogy a felperes által előterjesztett elszámolást tételenként bírálja meg s alperes viszonkeresetének 67,589 K 67 f-t tevő része és ez összegnek kamata felett hozzon új ítéletet, indokok: Helyes a másodbíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a térj abban az esetben, ha a neje külön vagyonát kezeli, ellenkező kikötés hiányában, annak a vagyonnak az időközi jövedelmeiről számot adni és a tiszta jövedelmet nejének kiadni nem tartozik. Ebből azonban a jelen esetre vonatkoztatva, csak az következik, hogy az alperes jogszerűen nem követelheti a felperestől, mint aki az ő külön vagyonát a házassági együttélés idejében kezelte, hogy az e—i ingatlanoknak 1902. évi és a d —i ingatlanoknak 1903. és 1904. évi jövedelmeiről elszámoljon, de nem következik egyszersmind az is, hogy felperes az alperes eladott ingatlanainak kezéhez befolyt vételáráról sem tartozik elszámolni. Annak következtében ugyanis, hogy az alperes eladott ingatlanainak vételárát a felperes vélte fel s ebből fizette ki az alperes által megvett ingatlanok vételárát és eszközölt egyes beruházásokat a megvett ingatlanokon, a felperes és az alperes között számadási viszony keletkezett, minélfogva felperes az alperesnek számolni tartozik a kezeihez befolyt vételárról. Felperes számadási kötelezettsége nem szűnt meg annak következtében, hogy alperes az ingatlanai jövedelméről és az azt terhelő kiadásokról szóló számadást az 1905. évtől kezdődően a házassági életközösség további tartama alatt felperestől évről-évre elfogadta és a számadás eredményében mutatkozott tiszta jövedelmet a felperestől felvette; mert a felperes nem is állította, hogy az alperes az évi számadások valamelyikének elfogadásakor felmentette Őt azon kötelezettsége alól, mely szerint az ingatlanok -vételáráról elszámolni tartozott. Ezek szerint nem mellőzhető annak a vitás kérdésnek az érdemi megbírálása, hogy az alperes eladott ingatlanainak vételárából maradt-e vagy sem valami a felperes kezén, s ha igen, hogy mennyi ez az összeg, ez pedig csak a felperes által előterjesztett számadásnak tételenként való megvizsgálása után állapítható meg, miért is a másodbíróság ítéletét alperest viszonkereMagánjogi Döntvénytár. X.