Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár X. kötet (Budapest, 1917)
u Magánjogi Döntvénytár. tényállás szerint tisztán megmaradt és bírói letétbe helyezett 4457 K-t betudni és felperest erre az összegre irányuló haszonbér és kamataira vonatkozó kereseti részével elutasítani kellett. Ellenben viszont az alpereseket a kényszerhaszonbérbeadás útján elért és az alperesek által kötelezett haszonbér közti különbözetként jelentkező 1523 K tőke és kamatai megfizetésének fölmentésére irányuló felülvizsgálati kérelmükkel elutasítani kellett ; mert a fentidézett miniszteri rendelet értelmében a haszonbérleti viszony a kényszerbérbeadás mellett is íennmarad és az elengedés csak oly összeg erejéig terjedhet, amely a haszonbérbeadónak az ingatlanból nyert tiszta jövedelmét meg nem haladja. Az összes perbeli és fellebbezési költségek alpereseket a felperesnek most beállott részbeli pervesztessége ellenére is terhelik; mert alperesek a haszonbéri szerződés fennállását és egész fizetési kötelezettségüket megtagadták; és mert a haszonbérelengedésre alapított és ehelyütt elfogadott védekezésüket csakis az utolsó fellebbezési tárgyaláson érvényesítették, aminélfogva az egyéb tekintetben alaptalannak talált és különösen a szerződéstől való kölcsönös elállásuk tekintetében sikertelenül igénybe vett bizonyításfelvétel által úgy az elsőbíróság, valamint a fellebbezési bíróság előtt előállott költségekre az alperesek szolgáltattak okot. * * = Ad I. L. fent a 20. számú esetet és jegyzetét. — Ad II. Elvben egyező ptk. tvjav. bizotts. szöveg. 1261. §., mely szerint, ha a bérfizetéssel késedelmes bérlő a dolog használatával a bérleti idő lejárta elölt felhagy, a bérbeadó (felmondás helyett) a bérlőnek megfelelő előzetes figyelmeztetése után a dolgot a bérleti idő hátralevő részére a bérlő rovására másnak adhatja bérbe; az új bérbeadásnál, amennyire lehet, a késedelmes bérlő érdekeire is tekintettel kell lennie, de ha csak csekélyebb bért lehetett elérni, mint amelyet a késedelmes bérlő volt köteles fizetni, ez utóbbi felelős a különbözetért (viszont őt illeti az esetleges többlet). 23-25. /. A bírói ítélet a felek közt fennforgó vitás jogviszonyt véglegesen rendezvén, ennek követelménye, hogy annak végrehajthatósága az egyik fél hátrányára s a másik fél tetszésétől függő határozatlan időtartamon át függőben ne tartassék. — //. Ehhez képest kölcsönös és egyidejűen teljesítendő kötelezettségek megítélése esetén, a peres felek egyike