Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár IX. kötet (Budapest, 1916)

Abban a kérdésben, hogy a házassági vagyonjog tekintetében az általános magyar magánjog vagy az erdélyrészi különjog alkalmaztassék-e, a férjnek a házasságkötéskor volt lakóhelye az irányadó. (Kúria 1914. október 20. 1172/1914. P. sz. I. p. t.) A kir. Kúria: A másodbíróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: A felek közt nem vitás tényállás szerint, amiként ez a K. alatt csatolt esketési anyakönyvi kivonatból is kitűnik, I'. Hermann Vármezőn 1882. október 18 án lépett házasságra Sch. Josefirinel (Pepivel). A férj a biharmegyei Nagy bárod községben születelt, de úgy ő, mint szülei állandóan Í3 tnffyhunyadon laktak, Hunyad megyében. A nő születési helye Dévavár, állandó lakása pedig férjhezmenelele előtt Vármezőn volt, szintén Hunyadmegyében. Úgy a férj, mint a nő tehát az egybekeléskor hunyadmegyei lakósok voltak, s az egybekelés után ugyancsak Hunyad megyében. Nagyalmás községben telepedtek le. A bánffy-hunyadi kir. járásbíróságtól beszerzett iratok igazolják, hogy U. Hermann ellen nagyalmási lakásán 1882. december 8-án és 21-én végrehajtás foganatosíttatott. Ekként megállapítható, hogy úgy U. Hermann, mint Sch. Josefin a házasság megkötése előtt állandóan Hunyad megyében laktak, ott leptek egymással házasságra és mint házastársak ott is telepedtek le. A karczagi rendőrkapitányi hivatal által kiállított NB. 4. alatt bemutatott bejelentési jegy igazolása szerint U. Hermann és neje 1883. évi április 21-én Nagyalmásról Karczagra, a jászkúnterületre tették át állandó lakásukat, hol a férj jelenleg is lakik és ahol neje 1905. október 10-én elhalt. Magánjogi Döntvénytár. IX. 1