Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár IX. kötet (Budapest, 1916)

116 Magánjogi Döntvénytár. W.-éktől 1919. évi október hó 1-ső napjáig terjedő időre haszonbérelt ingatlanok a haszonbéri összeg esedékessége után bírói árverésen eladatván, a haszonbérleményt idő előtt elhagyni kényszerűitek, ebből 40,000 K káruk származott és ezzel a felperesi követelést beszámítás útján kielégítettnek kérték tekinteni és panaszolnak amiatt, hogy a fellebbezési bíróság helyt e kérelemnek sem adott. Ez a panasz is alaptalan; mert a fennebbi jogszabály értelmében az engedményezés megtörténte után felmerült ez az alperesi követelés, mely esetleg csupán az engedményezőket terhelheti, az engedményessel szemben az átengedett követelésbe be nem számítható, következőleg nem sértett jogszabályt a fellebbezési bíróság azzal sem, hogy az alperesi kárigény tekintetében a tényállás megállapítását mellőzte. = V. ö. ad. L és II. Ptk. tvjav. 997. §. — Ad. III. Dtár III. f. V. k. 47. sz., XVIII. k. 22. sz. 109. Oly esetben, amidőn az utalványozottat a kiállított utalvány közlése mellett az utalványos közvetlenül értesíti s ezáltal az utalványozás megtörténtét kellően igazolja, az utalvány az engedmény jogi természetét ölti magára, így az utalványozott az utalványozónak utóbb tett egyoldalú kijelentésére az utalványban foglalt meghagyást figyelmen kívül nem hagyhatja. (Kúria 1914. nov. 4. 1677/1914. P. sz. IX. p. t.) A kir. Kúria: A másodbíróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Amennyiben tehát Sz. István (az utalványozó) az alperes (utalványozott) előtt az írásban kiállított utalvány valódisását tényleg meg is tagadta volna, az alperes tartozott volna erről a felperest (az utalványost) nyomban értesíteni, s őt jogainak érvényesítésére felhívni s evégből az utalványozó részére esedékes összeget bírói letétbe helyezni, de ahhoz, hogy az átutalt összeget az utalványozó részére ennek egyoldalú kijelentésére kifizesse, — az alperesnek joga egyáltalán nem volt. = V. ö. ezzel szemben Dtár IV. f. VI. k. 129. sz. és Plk. tvjav. 1449. és 1454. §.