Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár VIII. kötet (Budapest, 1915)

Í6 Magánjogi Döntvénytár. örökösnek abból mi sem jutott, hanem egész örökségéi az a 447 K 80 fillér képezi, amely részére az 1901. évi április hó 6. napján 4543. sz. a. hozott végzéssel ki is utalványoztatott. Felperesnek abból a magatartásából tehát, amely szerint a részére kiutalványozott összeget minden fenntartás nélkül felvette és véli öröklési igényének érvényesítése végeit tíz éven át semmiféle joglépést sem tett, okszerűen azt a következtetést kell levonni, hogy felperes a nagyapai hagyatékban létesített kétrendbeli osztályos egyesség kötelező voltát hallgatag elismerte. * * — V. ö. Magánjogi Dtár II. 18. sz. esettel és jegyzeteivel. A Ptk. tvjav. nz öröklésről való lemondáshoz közokiratot kíván : 1Í527. §. 1. bek. 33. Az özvegynek, mint hagyatéki hitelezőnek kielégítése a haszonélvezetével terhelt hagyatékból. (Kúria 1913 december 22. 719/1913. P. sz. I. p. t.) A budapesti kir. tábla: Alpereseket egyetemlegesen kötelez 3200 K tőke s járuléka megfizetésére. Indokok: A néh. S. Gy. hagyatékának tárgyalási jkve szerint a kiskorú S. M. (alperesek örökhagyója) nevében eljáró közgyám s a hátrahagyott házastárs (jelenlegi felperes) közt árvaszékileg is jóváhagyott az a megállapodás, hogy felperesnek férje hagyatéka ellen 3200 K női hozomány címén lennálló követelése van, s hogy ezt a kiskorú nagykorúságának elérte, illetve elhalálozása esetére a íelperes érvényesíteni lesz jogosult, a kiskorú ellen minden körülmények közt érvényesíthető kötelmet létesített. Az örökhagyó vagyona azon jogokkal és kötelezettségekkel száll át örököseire, amint az az örökhagyót illette. Ha léhát alperesek jogelőde kötelezett volt a 3200 K nőihozomány címén fennálló követelési a felperesnek megfizetni, kétségtelen, hogy ez a kötelezettség az örökösöket is ugyanoly mérvben lerheli, mintha annak érvényesítése az örökhagyó ellen kíséreltetnék meg. Bizonyítva van az is, hogy felperes a 3200 K-t a lérje kezébe kifizette, minthogy tehát a női hozománynak átadása bizonyítást nyert és így az 1886. évi VII. t.-c.-ben körülírt okirattal való bizonyításnak szüksége nincs, a kir. tábla az alpereseket a kereset értelmében marasztalta. (1912 november 19. 3063/942.) A kir. Kúria; A másodbíróság ítéletét helybenhagyja abban