Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár VIII. kötet (Budapest, 1915)

24 Magánjogi Döntvénytár. lés a végrehajtási cselekmény folyama alatt sem nyugszik, mindamellett annak a befejezését az idézett §. utolsó pontjának tartalmából világosan kivehetően megakasztja az elévülési időnek, habár közvetlen bekövetkezte előtt végzett, a végrehajtás foganatosítását célzó bárminő joglépés, sőt már az a cselekmény is, hogy a végrehajtató a végrehajtás foganatosítása végett bírósági kiküldött kirendelését kéri. A másodbírósági ítéletben helyesen felsorolt tények időpontjainak az egybevetéséből kétségtelen, hogy alperes az ő végrehajtási jogára nézve a 32 évi elévülési idő lefolyása előtt a végrehajtás alá vont ingatlanokra bírói árverést kért s a beszerzett telekkönyvi iratok bizonyítják, hogy az az árverés elrendeltetett és hogy annak a megtartása folyamatban van. Ez a körülmény pedig az alperest illető végrehajtási jog elévülésének a befejezését akadályozza. * * = V. ö. Magánjogi Dtár VH. 78. sz. — Polgári törvénykönyv törvényjavaslata 1056. §-ának 1. bekezdése, 1063., 1071. §. 18. /. Az 1881. évi LX. t.-cikk 251. §-a, mely szerint az a kérdés, hogy a zárlat költségét, melyik és minő részben köteles viselni, a per során, illetve az id. §. második bekezdése alapján lefolytatott eljárásban nyer megoldást, nem vonatkozik azon költségekre, melyek zárgondnok által beadott számadás ellen tett észrevételek következtében szükségessé vált tárgyalás és bizonyítási eljárásból folyóan merültek fel s mint ilyenek az 1868. évi LIV. t.-cz. 251. §-ában szabályozott perköltséggel esnek egy tekintet alá. — II. Az a kérdés, hogy a zárgondnok eljárása s általa tett kiadás, mint a lezárolt üzem fenntartásához, illetve folytatásához szükséges tevékenység eredménye annak a félnek terhére esik-e minden körülmények közt, aki a zárlat megszűnése folytán a zár alatt volt dolgok birtokába visszajutott, már csak a végrehajtási törvény 249.