Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár VIII. kötet (Budapest, 1915)

Magánjogi Döntvénytár. A végrehajtást szenvedő személye ellen irányuló ily kényszer alkalmazása a törvényhozónak szándékában nem lehetett s e részben határozóit tilalmat egyrészt azért nem állított fel, mert a végrehajtás összes módjait meghatározván, erre annál kevésbé volt szükség, mert a végrehajtásnak az adós személye ellen irányuló hasonló módozatai már hosszú idővel a törvény meghozatala elölt eltűntek a jogéletből. Ezek az utóbbi indokok már egymagukban is nyilvánvalóvá teszik, hogy mily veszélyeket rejt magában az, ha a bíróság a végrehajtási törvény szabályainak kiterjesztő magyarázása útján a végrehajtás új módjainak feltalálására és foganatba vételére alkalmat szolgáltat. Ami különösen a gyógyszertárból előálló jövedelmeket illeti, az ellenkező felfogás érv gyanánt azt is latba veti, hogy a jó jövedelmet biztosító személyes üzleti jogú gyógyszertár tulajdonosa ellenében ilymódon alig volna végrehajtás sikerrel vezethető. Ez az ellenvetés sem állhat meg, mert e részben a gyógyszertár tulajdonosa az iparostól és a kereskedőtől csak annyiban különbözik, hogy gyógyszertárának berendezése, munkaszerei, tartályai és gyógyszerkészletet a VN. 2. §-ának 8. pontja értelmében a foglalás alól, de csak annyiban mentesek, amennyiben azokra a gyógyszertár üzemének folytatása végett szüksége van. Egyéb nem gyógyszerekből álló árúkészlete azonban, amely köztudomás szerint a legkülönbözőbb cikkeket öleli fel, valamint egyéb vagyontárgyai, a gyógyszertár üzeméből befolyt készpénzek s a gyógyszerészeinél szokásos hitelezésekből előállott követelései, nemkülönben egyéb vagyontárgyai minden ily korlátozás nélkül foglalás alá vehetők. Gazdasági okok s jogfejlesztési szempontok sem szólanak tehát amellett, hogy a bíróság a gyógyszerészi tevékenység jövedelmeinek lefoglalhatósága kérdésében más felfogást tanúsítson, mint amelyet a másnemű személyes tevékenységből előálló jövedelmek tekintetében tanúsít. 2. Fürdőtulajdonos felelőssége alkalmazottjának gondatlanságáért. (Kúria 1913 október 8. 5277/1912. P. sz.) A másodbíróság ítéletében felhozott indokokból bizonyítottnak veendő az, hogy a női fürdőzők feletti felügyelettel az alpe-