Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár VIII. kötet (Budapest, 1915)

XXXII Tartalommutató. emiali^ a jelzálog vételárára sorozott összegből az ingózálogból kielégíthető volt összeg erejéig levonást tűrni és ezt a levont összeget a rangban következő jelzálogos hitelezőnek vagv a végrehajtási szenvedőnek átengedni tartoznék * „ 283 Végrehajtási törvény 190. §. 47. Egyetemleges jelzálogjog esetében a törvény a hitelezőt nem jogosítja fel arra, hogy követelésének az egyik adóstárs elárverezett ingatlanának vételárából leendő kielégítéséről lemondva, kielégítését egészen a másik adóstárs még el nem árverezett ingatlanának vételárából követelhesse..,, ._. „,. 61 125. A végrehajtási törvény 190. §-ában foglalt kivételes rendelkezés az ingó vagyonból, habár végrehajtási úton való kielégítés esetében nem alkalmazható .„ .... _ .... _ . . ... .._ „ _ .... 160 163. Az 1881. LX. tc. 190. §-ának ama rendelkezése, hogy azon követelések, amelyek az árverésen befolyt egész kielégítési alapot terhelik, a kielégítési alapból képezett külön tömegekből aránylagosan elégiiendők ki, az ingókra vezetett végrehajtás során is alkalmazandó ._. ... _ ._. 208 225. Nincsen olyan jogszabály, melynél fngva az a hitelező, aki jelzá'.ogilag és végrehajtási ingó záloggal biztosított és a jelzálog vételárára már sorozott követelését utóbb az ingózálog vételárára nem soroztatta, emiatt a jelzálog vételárára sorozott összegből az ingózálogból kielégíthető volt összeg erejéig levonást tűrni és ezt a levont összeget a rangban következő jelzálogos hitelezőnek vagy a végrehajtást szenvedőnek átengedni tartoznék .._ _ .... „ . 283 Zárlat. 18.1. Az 1881. évi LX. t.-c. 251. §-a, mely szerint az a kérdés, hogy a zárlat költségét melyik fél és minő részben köteles viselni, a per során, illetve az id. §. második bekezdése alapján lefolytatolt eljárásban nyer megoldást, nem vonatkozik azon költségekre, melyek zárgondnok által beadott számadás ellen tett észrevételek következtében szükségessé vált tárgyalás és bizonyítási eljárásból íolyóan merültek fel s mint ilyenek az 1868. évi LIV. t.-c. 251. ^-ában szabályozott perköltséggel esnek egy tekintet alá. — II. Az a kérdés, hogy a zárgondnok eljárása s általa tett kiadás, mint a lezárolt üzem fenntartásához, illetve folytatásához szükséges tevékenység eredménye annak a félnek terhére esik-e minden körülmények közt, aki a zárlat megszűnése folytán a zár alatt volt dolgok birtokába visszajutott, már csak a végrehajtási törvény 249. §-ában foglalt korlátolt jogorvoslatra tekinlettel is, nem tartozik azok közé a zárgondnoki számadás alkalmából felmerült kérdések közé, amelyek az id. t.-c. 249. §-ában szabályozott eljárás során nyernek megoldást, hanem az Ilyen költségek megtérítését az a fél, aki azokat a zárgondnok részére kifizetni tartozott, ellenfelétől csakis a törvény rendes útján követelheti _ _. _ _ _ _ 24 101. A zárgondnok részére nagyobb terjedelmű s különböző művelés alatt álló ingatlanoknak hosszabb időn át kezelése esetében egységes díjat lehet megállapítani, habár tevékenységének minden egyes mozzanaiát nem is tudja kimutatni™ — 126