Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár VIII. kötet (Budapest, 1915)

Magánjogi Döntvénytár. alapján kezéhez jutoll, így léhát, amikor a vevő ;i megvett dolgon oly lényeges változtatást Mi, avagy oly helyzetet teremtett, hogy ezáltal az előbbeni állapot visszaállítását lehetetlenné teszi, a vevő ezek után sem a szerződés felbontását, sem esetleges kárának megtérítését rendszerint nem követelheti. Mini hogy pedig a leiperes az alperestől vett kél lovat már eladatta, kövelkezéskép az előbbeni állapot visszaállítását lehetetlenné telte; minthogy továbbá a vevő a meg- és átvett lovakat, ha még azokat a szavatossági hiba következtében korlátlanul nem is használhatja és azokat eltartani nem akarja, a vételügylet felbontása előtt az eladó veszélyére hites személy közbenjöttével jog szerint csak úgy adhatja el, hogy ha az eladót a hibákról értesítve, egyidejűleg a lovak visszavételére megfelelő határidő kitűzése mellett oly határozott kijelentéssel felhívja, hogy amennyiben az eladó a megszabott határidőn belől nem jelentkeznék, veszélyére a lovakat elárverezteti; másrészt pedig az árverésen való eladásának az eladóval szemben kötelező hatályt csak az esetre lehet tulajdonítani, ha az árverésre kitűzött határnapról az eladó kellően, vagyis akként értesíttetik, hogy esetleges nagyobb károsodásának elkerülése végett az árverésen megjelenhessék, vagy pedig érdekeiről egyébként gondoskodni kellő ideje legyen; a felperes azonban akkor, amidőn a lovakon szakértőileg megállapított hibáról a perhez J) alatt másolatban csatolt levelével az alperest értesítette, ez utóbbit a levélben csakis arra figyelmeztette: hogy amennyiben ez a lovakat július hó 20-ik napjáig, tehát a levél kiállításától számított három napon belől — vagyis a felek különböző lakóhelyére való tekintettel semmiesetre sem megfelelő 1—2 napos rövid határidő alatt — át nem veszi, a felperes őt, vagyis az alperest be fogja perelni; ezután pedig néhány nap múlva az árverést ugyanazon hó 28. napjára kilűzeite, és azt meg is tartatta anélkül, hogy erről az alperest előzetesen megfelelő módon, avagy egyáltalán értesítette volna ; már pedig a felperesnek ez az egyoldalú és nyílván önkényes eljárása kétségtelenül nélkülözi azt a kölcsönös és köteles gondosságot, amelyet a felperes az eladó alperes nagyobb károsodásának elkerülése végett az alperessel szemben kifejteni tartozott volna ; és ez az eljárása jóhiszeműnek sem tartható, következéskép az ily módon megtartott árverést az alperes ellen a felperes részéről netán érvényesíthető kárigények fenntartására alkalmas jogcselekménynek elfogadni nem lehet, a kártérítési kereset tehát alaptalan: mindezeknél fogva mindkét alsóbíróság ítéletét megváltoztatni és a felperest keresetével elutasítani kellett. * * = V. ö. ptk. tvjav. 1159. §. ± bek., 840., 904, 901., 1032., 612—023. §-ok.