Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár VIII. kötet (Budapest, 1915)

Magánjogi Döntvénytár. a bírói jogsegélyt igénybe venni nem lehel, miért is a másodbíróság ítéletét ezekből s az abban (elhozott és ezekkel egybehangzó indokokból helyben kellett hagyni. 108. A saját hibájából tévedő fél a jóhiszemű ellenféllel szemben az ügyletet megtámadni nem jogosult. (Kúria 1914. március 18. 3552 1913. P. sz. V. p. t.) A kir. Kúria: A másodbíróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: A felperes keresetét arra alapította, hogy az alperes őt a keresetben említett festmény megvételénél azzal tévesztette meg, hogy a festményt mint Daffinger M. M. festő által készített eredeti művet adta el. Hogy ezt az alperes rosszhiszeműen, vagyis annak tudatában jelentette volna ki, hogy a festmény hamis, a felperes nem is állította, sőt fellebbezésében szóba sem jöhetőnek nyilvánította, a tudatos megtévesztés esete tehát a felperes szerint sem forog fen. Azonban a másodbíróság megállapítván, hogy az alperes a képet mint Daffinger által készítettet adta el, tekintettel arra, hogy eredeti festményeknél a festő személye lényeges tulajdonság, amennyiben az alperes jelzett nyilatkozatával a felperes tévedését okozta volna, ezért őt a szavatosság ennek kifejezett elvállalása nélkül is terhelné. A felperes tévedése nem vonatkozik az adásvétel tárgyára, minthogy a per adatai szerint a kérdéses festmény a szerződés kötése alkalmával a szerződő felek kezei közt volt és az ügylet kétségkívül eme íestmény iránt köttetett; a tévedés tehát csakis a festmény ama tulajdonsága tekintetében történhetett, hogy azt a felperes eredeti műnek tartotta, holott az nem olyan volt. Hogy az alperes a festmény eladásánál tudta, mikép az nem D. M. M. műve, arra a perben semmi bizonyíték sem merült fel, következésképen az alperesnek arról, hogy a felperes tévedésben van, tudomása sem lehetett, valónak kell tehát elfogadni az alperesnek azt az előadását, hogy a festményt ő is valódinak tartotta, amiben őt meg is erősíthette a per adatai szerint festményekre vonatkozóan szakértelemmel bíró felperesnek a festmény tüzetes megvizsgálása után tett ama nyilatkozata: dgen, ez jó»; az eset körülményeihez képest tehát a képszakérlő s nagykereskedő felperes ama tévedését, hogy a festményt eredetinek hitte, kizáróan az ő nem menthető gondatlanságának kell tulajdonítani. Minthogy pedig az általános jogszabályok értelmében a saját