Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár VIII. kötet (Budapest, 1915)

Magánjogi Döntvénytár. 121 A kii'. Kúria : A kártalanítás megállapítására vonatkozó fellebbezett részében mindkét alsóbíróság határozatát részben megváltoztatja, az eisőbiróság határozatában megjelölt ingatlan kártalanítási árát 94,632 K-ban állapítja meg és a kisajátítót ennek a tőkeösszegnek s a jelen határozat kézbesítése napjától számítandó 5 % -os kamatának bírói letétbe helyezésére kötelezi. indokok: A kisajátított ingatlanok értéke a becsléskor volt minőségük és állapotukhoz képest az ugyanakkor volt árak szerint határozandó meg; az ebben az ügyben kérdéses ingatlan pedig a becslés idejében a szakértők megállapítása szerint lakóház volt és mint ilyen használtatott. Ezzel szemben a kisajátítást szenvedők és «G. és K.» u—i kereskedő cég közölt az 1912. évi május hó 22. napján, teüát már a kisajátítóval folytatott tárgyalások és alkudozások tartama alatt, csak egy hónappal a kisajátítási jog telekkönyvi feljegyzése előtt létrejött szerződés, mely szerint az ingatlan, mint üzleti helyiség adatott bérbe, a kérdésben forgó ingatlan értékének megállapításánál nem volt alapul vehető, mert ennek a szerződésnek foganatbavétele az épületek átalakításával volt egybekötve, ez azonban tényleg nem foganatosíttatott s így az ingatlan a kisajátításig lakóház maradt, tehát mint il)en jöhetett csak becslés alá. Nem volt továbbá a dr. A. részéről a kérdéses ingatlanra két évvel korábban a tulajdonosoknak tett, azonban ezek által visszautasított vételi ajánlat sem az értékbecslés alapjául elfogadható, mert valamely dolog forgalmi árának mutatójául rendszerint csak a valóban létrejött adás-vevési szerződés szolgálhat, ellenben a minden biztosíték nélkül tett egyszerű ajánlat egymagában nem alkalmas arra, hogy az a szakértői becsléssel szemben a magasabb értékekre nézve bizonyítékul szolgáljon. A dolognak ebben az állásában a kártalanítás megállapításánál csak a szakértőknek kétrendbeli, jelesül az ingatlan valóságos dologi értékét feltüntető és az évi tiszta jövedelemre alapított becslése jöhetett figyelembe. A kihallgatott szakértők részletes egybehangzó becslése szerint a kisajátított ingatlan dologi íöld- és épületértéke 94,632 K, az ingatlan, mint lakóháznak, vagyis tényleges minőségének és használatának megfelelő tiszta jövedelme után kiszámított értéke pedig 65,250 K, mely utóbbi azonban a kisajátítást szenvedőknek az észrevételekben közokirattal kimutatott nagyobb jövedelme után számítva, helyesen 78,740 K-t tesz. Minthogy eszerint a kérdéses ingatlan valóságos dologi értéke a tiszta jövedelemnek megfelelő érték összegénél nagyobb, tehát az ingatlan kellőképen kihasznosítva nincsen, a kisajátítást szen-