Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár VIII. kötet (Budapest, 1915)

116 Magánjogi Döntvénytár. Való ugyan, hogy a kielégített vagy lemondó örökös az örökségi kapcsolatból kiesik, s mint ilyennek az örökhagyó hagyatékában törvényes öröklési joga rendszerint nincsen, s hogy az örökhagyó végrendeletét csak az van jogosítva megtámadni, aki végrendelet nemlétében öröklésre hivatva volna; úgyde ez a szabály a szülő vagyonára a gyermekekre való vonatkozásban csak akkor nyerhet alkalmazást, ha van legalább egy olyan gyermek, aki nem lett kielégítve vagy nem mondott le, vagy létezik e§y ilyen gyermeknek szintén ki nem elégített vagy le nem mondott ivadéka. Az örökhagyó kivétel nélkül minden gyermekét kielégítette s azok a kielégítés ellenében mindnyájan lemondottak, ellenben olyan ivadék nincs, akinek a jogelőde ki nem elégíttetett vagy le nem mondott volna: ugyanazért az örökhagyó gyermekei mindannyian egy jogi sorsban részesülnek, s az örökhagyó hagyatékát illetően ugyanabba a helyzetbe kerültek. Ezekből folyik, hogy figyelemmel arra, hogy a kielégítés ellenében lemondó gyermek lemondása a lemondó gyermek ivadékára is kihat, hogy a jelen esetben mindegyik gyermeknek feléledt az a joga, hogy az örökhagyó hagyatékában, ha az örökhagyó más módon érvényesen nem rendelkezett, a törvény szerint örököljenek úgy, mintha előbb ki nem elégíttettek volna és pedig annál inkább, mert azon esetben, ha a gyermek a szülővel szemben mond le, a felek valószínű akarata gyanánt vélelmezhető, hogy a lemondás csak arra az esetre szól, ha a szülői örökség a többi gyermekre, vagy a még ki nem elégített vagy le nem mondott gyermeknek az ivadékára szállana; a jelen esetben azonban az összes gyermekek kielégítése és lemondása következtében s annálfogva, hogy mindegyik gyermek az örökhagyó irányában s nem egy meghatározott más személy javára mondott le, ez az eset sem forog fenn. Ezekből pedig az következik, hogy az örökhagyó hagyatékára nézve a felpereseknek, az örökhagyónak ellenkező érvényes végrendeleti intézkedése híján, törvényes öröklési joguk volna s ugyanazért az örökhagyó végrendeletének megtámadására is jogosítvák, miért is felpereseknek ezt a jogát meg kellett állapítani. (1912. december 4. 953/912. sz.) A kir. Kúria: A másodbíróság ítéletét indokaiból helybenhagyja= Ugyanígy ptk. tvjav. Vr2ü. §.