Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár VIII. kötet (Budapest, 1915)

116 Magánjogi Döntvénytár. Való ugyan, hogy a kielégített vagy lemondó örökös az örökségi kapcsolatból kiesik, s mint ilyennek az örökhagyó ha­gyatékában törvényes öröklési joga rendszerint nincsen, s hogy az örökhagyó végrendeletét csak az van jogosítva megtámadni, aki végrendelet nemlétében öröklésre hivatva volna; úgyde ez a szabály a szülő vagyonára a gyermekekre való vonatkozásban csak akkor nyerhet alkalmazást, ha van legalább egy olyan gyer­mek, aki nem lett kielégítve vagy nem mondott le, vagy létezik e§y ilyen gyermeknek szintén ki nem elégített vagy le nem mondott ivadéka. Az örökhagyó kivétel nélkül minden gyermekét kielégítette s azok a kielégítés ellenében mindnyájan lemondottak, ellenben olyan ivadék nincs, akinek a jogelőde ki nem elégíttetett vagy le nem mondott volna: ugyanazért az örökhagyó gyermekei mind­annyian egy jogi sorsban részesülnek, s az örökhagyó hagya­tékát illetően ugyanabba a helyzetbe kerültek. Ezekből folyik, hogy figyelemmel arra, hogy a kielégítés elle­nében lemondó gyermek lemondása a lemondó gyermek ivadé­kára is kihat, hogy a jelen esetben mindegyik gyermeknek fel­éledt az a joga, hogy az örökhagyó hagyatékában, ha az örök­hagyó más módon érvényesen nem rendelkezett, a törvény sze­rint örököljenek úgy, mintha előbb ki nem elégíttettek volna és pedig annál inkább, mert azon esetben, ha a gyermek a szülő­vel szemben mond le, a felek valószínű akarata gyanánt vélel­mezhető, hogy a lemondás csak arra az esetre szól, ha a szülői örökség a többi gyermekre, vagy a még ki nem elégített vagy le nem mondott gyermeknek az ivadékára szállana; a jelen eset­ben azonban az összes gyermekek kielégítése és lemondása követ­keztében s annálfogva, hogy mindegyik gyermek az örökhagyó irányában s nem egy meghatározott más személy javára mondott le, ez az eset sem forog fenn. Ezekből pedig az következik, hogy az örökhagyó hagyaté­kára nézve a felpereseknek, az örökhagyónak ellenkező érvényes végrendeleti intézkedése híján, törvényes öröklési joguk volna s ugyanazért az örökhagyó végrendeletének megtámadására is jo­gosítvák, miért is felpereseknek ezt a jogát meg kellett állapítani. (1912. december 4. 953/912. sz.) A kir. Kúria: A másodbíróság ítéletét indokaiból helyben­hagyja­= Ugyanígy ptk. tvjav. Vr2ü. §.

Next

/
Thumbnails
Contents