Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár VIII. kötet (Budapest, 1915)

112 Magánjogi Döntvénytár. 88. A — bár sebes iramban haladó automobil által elgázolt kutyáért a tulajdonos nem követelhet kártérítést, ha a szabadon hagyott kutya az automobilnak egyenesen nekiszaladt. (Kúria 1914. február 24. 999/1913. P. sz. VI. p. t.) A kir. Kúria: A másodbíróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Felperes maga állítja, hogy elhullott vizslakutyája rendkívüli éleslátó, halló- és szagló-képességekkel bírt, amiből következik, hogy a kutya az automobil érkezését, még ha az sebes iramban haladt volna is, oly időben észrevehette, hogy annak útirányából egy szökkenéssel bizonyára kitérhetett volna, ez a körülmény tehát jelentősen támogatja E. S. tanúnak esküvel megerősített azt a vallomását, hogy a baleset olykép következett be, hogy a kutya az automobilnak egyenesen nekiszaladt. A dolog ilyen állásában azonban nem illetheti meg a jog felperest, hogy szabadonhagyott kutyája elhullásából származott káráért az alperest felelőssé tehesse. = V. ö. Magánjogi Dlár VI. 115., 208. sz. 89. /. Vadászterület haszonbérlője a fövad okozta kárért akkor is felelős, ha a területén lévő minden vadat lőni nem volt joga. — //. A vélelem amellett szól, hogy a valamely vadászterületről előtörő vadat ezen a területen tenyésztették. (Kúria 1913. december 30. 2995/1913. P. sz. VII, p. t.) A kir. Kúria: Mindkét alsóbíróság ítéletét megváltoztatja, alperes kártérítési kötelezettségét megállapítja. Indokok: A szakértők véleménye alapján megállapítható, hogy a kereseti vetésekben szarvasoktól eredő betiprás és legelés folytán okoztatott felperes cég kára, továbbá, hogy a szarvasok az alperesi vadászterületről törtek elő. A per adatai szerint az alperes által bérelt vadászterület