Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár VIII. kötet (Budapest, 1915)

Magánjogi Döntvetiytát*. 105 említett baleset esetén az idézett törvénycikk VII. fejezetében megállapított kártalanításunk megtelelő ellátásra tarthatnak igényt olykép, hogy amennyiben az ilyen alkalmazottat megillető nyugellátásnak összegé az idézett, VII. fejezetben megállapított kártalanítási összegnél kisebb lenne, a különbözet részükre az illető tárca költségvetésének terhére üzemi balesetből kifolyó kártalanítás címén utalványozandó, ha pedig részére a reá érvényben álló szabályzat (pl. bányatársláda) értelmében ellátás meg nem állapítható s a fent idézett paragrafus szerint kártalanításra igénnyel bír, részére az 1907 : XIX. t.-c. VII. fejezetében megállapított kártalanítás ugyancsak az illető tárca költségvetésének terhére, üzemi balesetből kifolyó kártalanítás címén, teljes összegében utalványozandó, amely illetmények tekintetében a hivatalíőnök meghallgatása után a miniszter határoz. Minthogy felperes a p—i m. kir. kőszénbányánál volt alkalmazásban, minthogy a bánya-társpénztári alapszabály szerint minden munkás ezen szabályzatnak alá van vetve és társpénztári tagnak tekintendő; nyilvánvaló, hogy felperes kártérítési igényét elsősorban a társláda ellen tartozik érvényesíteni, a bányatulajdonos alperes m. kir. kincstár ellen csak annyiban és akkor léphet fel, amennyiben a társláda által adott kártalanítás az 1907. évi XIX. t.-c. VII. fejezetében meghatározott kártalanítás mérvét el nem éri. Minthogy pedig felperes a társpénztári alapszabályban megszabott kártalanításnak megállapítását a társládánál ez ideig nem kérelmezte, keresetével mint időelőttivel el volt utasítandó. (1912. március 29. 251/912.) A budapesti kir. tábla: Az elsőbíróság ítéletét helybenhagyja. indokok: Az 1907: XIX. t.-c. rendelkezése nem terjed ki az általános bányatörvény alapján létesített s az 1907 : XIX. t.-c. 155. §-ában körülírt alapszabályokkal ellátott bányatársládák tagjaira, hanem ezekre nézve a korábbi jogállapot tartatott fenn. Alperes bizonyította, hogy a p—i m. kir. kőszénbányában, hol felperes balesetet szenvedett, szervezett és bányahatóságilag jóváhagyott alapszabályokkal bíró bánya-társpénztár van s annak felperes tagja volt. A bányatulajdonos a társláda tagjaival szemben az üzemi balesetből folyóan kártérítési kötelezettséggel csak akkor tartozik, ha őt a baleset körül szándékosság vagy gondatlanság terheli. Minthogy pedig felperes nem is állította, hogy alperes terhére az utóbb említett körülmények bármelyike fennforog: felperes az alperes ellen kártérítési igénnvel sikerrel fel nem léphet. (1912. nov. 27. 4611 912. P. sz.)'