Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár VIII. kötet (Budapest, 1915)

Magánjogi Döntvénytár. 03 való, hogy felperes a keresete alapját képező engedményből, mellyel elsőrendű alperes az akkor még élő anya utáni öröklési jogait reáruházla, az engedményezési jogügyiéi érvénytelensége folytán semmiféle jogokat nem származtathat. (1912 december 31. Í986 912.) A pécsi kii', tábla: Az elsőbíróság ítéletét indokaiból helybenhagyja. (1912 december 23. 2380/912. P.) A kir. Kúria: A másodbíróság ítéletét felhívott indokaiból helybenhagyja. Magánjogi Dtár VI. 134. 72. Ha a szülő eltartására köteles leszármazók többen vannak, akkor a tartásnak pénzbeli egyenértéke ítélendő meg. (Kúria 1914 január 28. 1913. G. 181. sz. a.) A kir. Kúria: A felperes felülvizsgálati kérelmének helyt ad. Indokok: A fellebbezési bíróság ítéletében meg nem lámadott tényállás gyanánt megállapíttatolt az, hogy a felperes teljesen vagyontalan és teljesen munkaképtelen; továbbá, hogy a felperesnek négy gyermeke van (a négy alperes), akik közül a felperes természetben való eltartását csak az ország különböző helyein lakó harmad és negyedrendű alperesek és ezek is csak felváltva, egy-egy félévre, esetleg egy-egy évre ajánlották fel. Minthogy az állandóan követett bírói gyakorlaton alapuló jogszabály az, hogyha a szülő eltartására köteles leszármazók többen vannak, akkor a tartásnak pénzbeli egyenértéke ítélendő meg; mert a természetben való tartás csak egy helyen szolgáltatható ki: a felperesnek pénzbeli tartásdíj iránti igénye jogszerű annál inkább, mivel a felperes a neki a fenti értelemben felajánlott természetben való eltartással megelégedni már azért sem köteles, mert az nem egy helyen és nem állandóan igénybevehetően aiánltalott fel neki. Jogszabályt sértett tehát a fellebbezési bíróság akkor, amidőn a lentiekkel ellentétes értelmű jogi döntése szerint, felperest a tartás pénzbeli egyenértéke iránti keresetével annál a jogszabálynál fogva utasította el, hogy a tartás elsősorban csak természetben követelhető. (Hasonló értelemben határozott a kir. Kúria I. G. 189/907. és 1. G. 35/910. számok alatt.) = Magánjogi Dtár IV. 103.