Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár VIII. kötet (Budapest, 1915)

Magánjogi Döntvénytár89 neveltetésének biztosítását kell szem elolt tartani, amiből kiindulva a törvény helyes értelme az, hogy ha az elsősorban kötelezell atya vagyontalan kiskorú gyermekének eltartásáról nem gondoskodik s az ellene megállapított tartásdíj vagjonhiány miatt tőle kényszereszközökkel sem hajtható be, abban az esetben, tekintet nélkül arra, vájjon ő egyébként kereselképes-e, beáll az anyának s illetve amennyiben a tartás ettől sem lenne kikényszeríthető, a nagyszülőknek fokozatos felelőssége. A törvény ily értelmezése mellett és figyelemmel arra a tényállásra, hogy a tartásdíj az atyán vagyonhiány miatt nem hajtható be, a jelen esetben az vizsgálandó, vájjon az anya, akinél a gyermek lakik, képes-e a tartásra. Nem volt vitás, hogy az anyának vagyona nincs, a fellebbezési tárgyalásról felvett jegyzőkönyv szerint pedig az anya előadta s bizonyítani kívánta, hogy ő beteges, gyenge szervezetű, keresményéből nem élhet meg, ami nyílván azt jelenti, hogy ő gyermekét munkájából eltartani nem képes. A kir. törvényszék az iratokkal ellentétesen mondja tehát ítéletének indokaiban, hogy felperes nem állította, mintha ő keresetképtelen volna, holott a jegyzőkönyv ismertetett tartalma szerint ezt állította és bizonyítani kívánta. Ennek a ténykörülménynek kiderítése pedig szükséges, mert ha a felperes anya tényleg képtelen arra, hogy gyermekét munkájából eltartsa, akkor előáll az alperes nagyszülők kötelezettségének kérdése. A kir. törvényszék hiányos lénymegállapítása mellett az ügy ezúttal végeldöntésre nem lévén alkalmas, a S. T. 204. §-a alapján a rendelkező rész szerint kellelt határozni. = Magánjogi Dlár V. Mu. 69 A szerződésileg vállalt eltartási kötelezettség az örökhagyó halálával rendszerint nem szűnik meg és ezért az örökösök is a hagyaték erejéig felelősek és pedig nem csupán a hagyaték jövedelmének terhére, hanem amennyiben a tartásdíj zálogjogi bekebelezéssel biztosítva van, a hagyatékhoz tartozó ielzálogi ingatlan értéke erejéig is. (Kúria 1914 február 12. 211/1914. sz. V. p. t.)