Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

Magánjogi Döntvénytár. Indokok: Nem vitás a felek között, hogy 1908. évi június havában eljegyezték egymást s hogy felperes az alperesnek jegyajándékul egy pár 4—4 brilliánskővel ellátott fülbevalót adott. Válasziratában felperes maga is azt adta elő, hogy az alperes által 1908 október 12-én neki irt A) alatti levél kelte után ismét kibékültek; erre a levélre tehát felperes nem hivatkozhalik annak igazolásaként, hogy alperes az eljegyzéstől visszalépett. Alperes is beismeri, hogy a felperessel való jegyességének tartama alatt 1909 június havában S. Zs.-ot férjül ajánlották neki s a nevezettel négyszer ötször találkozott. Viszont S. Zs., R. L és R. L. tanuk vallomásával bizonyítva van az is, hogy S. Zs. és az alperes közt már az eljegyzés napja is ki volt tűzve s az csak az utolsó napon maradt abba, holott ekkor még a felperes és az alperes közti jegyesség is fennállott. Ez mindenesetre oly lénye volt az alperesnek, mely a fel perest feljogosította az eljegyzés felbontására. Másrészt azonban felperesnek az a saját előadása, hogy 1908 június havában történt eljegyzés után azért halasztotta a házasság megkötését, mivel gyomorbaja miatt egyelőre nem házasodhatott; továbbá az a körülmény, hogy a perbeszédek összevetéséből kitünőleg hónapokon keresztül sem nem irt az alperesuek, sem azt meg nem látogatta : az a körülmény, hogy attól fogva, mikor alperes azt mondta neki ccaddig ne jöjjön, mig az esküvő megtartására végleg el nem határozta magát» felperes egy zsidó uj évre küldött üdvözlésen kivül egyéb életjelt magáról nem adott, a W. J. W. és S. Á. tanuk vallomásával igazolt az a körülmény, hogy HZ alperes sürgetésére a felperes a házasság megkötését újra es újra halasztotta; végül az a körülmény, hogy felperes az 1908 április havában történt eljegyzés óta 1909 november hóig, tehát egy és fél éven át semmi komoly lépést a házasság megkötésére nem tett: mind olyanok, amelyek alapos okot adtak az alperesnek is arra, hogy az eljegyzést felbontsa. Az előadottakból kitetszőleg mindkét jegyes tél magaviselete olyan volt, mely a másik félnek az eljegyzés felbontására alapos okot szolgáltatott, a jelen esetben tehát az eljegyzés felbontásában mind a két fél hibás. Minthogy pedig az 1894 : XXXI. tcz. 3. §-a nyilván csak arra az esetre rendelkezik, ha az eljegyzés felbontása körül csak az egyik fél hibás: a jelen esetre az az általános magánjogi szabály alkalmazandó, mely szerint, ha a szerződésszerű kötés felbontása tekintetében mindkét fél hibás, köztük az előbbi állapot állítandó vissza, vagyis mindkét fél tartozik visszaadni a másiknak azt, amit ez neki a kötendő házasság okából ajándékozott. A budapesti kir. tábla: Az elsőbiróság ítéletének elutasító