Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)
10 Magánjogi Döntvénytár. jelölte, hogy kinek részére kívánja hagyni. Ezenfelüli vagyonár.ól nem rendelkezett s általános örököst sem nevezett meg. Ilyen esetben a hagyatékban maradt mindazon vagyontárgyakra nézve, melyek végrendelkezés tárgyát nem képezték, a törvényes öröklésnek van helye. Amennyiben tehát azon vagyontárgyak közt vannak olyanok, melyek az örökhagyónak és a felperesnek közös jogelődétől szállottak az örökhagyóra, ebben a törvény szerint az örökhagyó oldalági rokonait illeti meg az öröklési jog, úgyszintén a közös törzstől származott, de az örökhagyó által elidegenített s a végrendelet tárgyát nem képező vagyonból pótolható vagyonértékben is. Az ezt meghaladó és a végrendelet tárgyát nem képező szerzeményi vagyonban pedig az örökhagyó hátrahagyott nejét illeti meg a hitvestársi öröklési jog; megilleti pedig ez őt a végrendelet azon intézkedése mellett is, hogy örökhagyó a kétharmadrész házjutalékon felül a lakásában található bútorait és ingóit hagyta nejének, és pedig annyival inkább, mert a végrendelet ezen intézkedéséből nem lehet arra következtetni, hogy örökhagyó a neje öröklési jogát kizáróan a neki hagyott vagyontárgyakra kívánta volna korlátozni, illetve hogy egyéb vagyonából ki akarta volna zárni. Alaptalan a felperesnek azon álláspontja is, hogy az ingatlanokból két hold, 185 D-öl ági vagyon volna, mert mint az elsőbiróság helyesen kifejtelte, a hagyatéki ingatlanokból 68 D-ölön felül azokban csupán a 449 K-át tevő ági vagyonérték foglaltatik, és pedig annyival inkább, mert a 68 •-ölet meghaladó részt az örökhagyó nem öröklés utján, hanem 1874-ben vétel utján szerezte. Az örökhagyó által elidegenített ági vagyon helyett pedig helyesen állapította meg az elsőbiróság annak eladási árát; mert az ági vagyon csupán az esetben követelhető természetben, ha az a hagyatékban megvan, ellenben nincs helye annak, hogy a hiányzó ági vagyon helyett a hagyatékban levő hasonló minőségű ingatlan természetben adassék ki az ági örökösnek: miért is az elsőbiróság ítéletét helybenhagyni kellett. (1912 február 6. 3239/911. sz. a.) A kir. Curia: A másodbiróság ítéletét indokaiból helybenhagyja. * * = Ad I. Midőn a végrendeletben általános örökös nincs nevezve, az örökös vagy hagyományos csak azt kaphatja a végrendelet alapján, ami a végrendeletben részére minden kétséget kizárólag kijelölve van, és ha az ekként egyedileg kijelölt vagyontárgy az örökhagyó elhunytakor nincs meg, akkor a végintézkedés erre vonatkozóan hatálytalan. Magánjogi Dtár III. 115. A végrendeletek az esetben, midón általános örökös nincs nevezve, akként magyarázandók, hogy az illető örökös vagy hagyományos csakis azt kaphatja a
