Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

298 Magánjogi Döntvénytár. ápolta, sőt alperes tanúi ezt a szolgáltatást bizonyították; ezzel pedig felperesnek az ajándékozás fenforgására alapított érvelése megdől. (1912 október 28, 1916/912. sz.) A kir. Ouria: A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: A jelen perben a döntő jogkérdés az, hogy az 1908. évi január 7-én kelt halálesetre szóló ajándékozási szerződésből kifolyólag a felperesek özv. Sz. Jánosné hitelezőinek, vagy pedig hagyományosainak tekintendők-e? Mert az örökhagyó hitelezője, amennyiben a hagyatéki vagyonból kielégítést nem szerezhet, az örökhagyónak olyan ingyenes jogügyletét, amelyet már fennállott követelésének kijátszása végett kötött, kielégítése erejéig sikerrel támadhatja meg; ellenben a hagyományos csak a hagyatékban meglévő tárgyat igényelheti, illetve csak a hagyatéki vagyonból követelhet kielégítést. Az 1908. évi január 7-én kelt halálesetre szóló ajándékozási szerződésben özv. Sz Jánosné a felperesek jogelődét akként ajándékozta meg 3000 koronával, hogy örököseit terhelte meg ennek ki fizetésével, kik a dolog természete szerint csak a rájuk szállandott hagyaték értéke erejéig felelősek; ebből a. szerződési kikötésből nyilvánvaló, hogy a felperesek nem hiteleiői, hanem csak halálesetre megajándékozott hagyományosai özv. Sz Jánosnénak, ki tehát a jelzett szerződés által nem volt korlátozva abban, hogy életében áz 1910. évi márczius 18 án kelt jogügylettel a T. Sándor és neje ellen fennállott 4400 K követelését az alperesre és perben nem álló nejére a tartás, ápolás és eltemettetés jutalmául átruházza. Minthogy pedig a felperesek azt, hogy alperes a hagyatékhoz tartozó valamely értékhez jutott és megtartott volna, nemcsak nem bizonyították, de a kereseti állításuktól eltérőleg felebbezésükben minden egyéb hagyatékul állított értéktől elállottak és csak a jelzett 4400 koronából a perbevont alperesre eső jutalékra emeltek igényt, ez a jutalék azonban a kifejtettek szerint nem képezi özv. Sz. Jánosné hagyatékát, s így a felperesek kereseti követelésének kielégítéséül nem szolgálhat. A másodbiróság Ítéletét a per főtárgyára nézve ezekből az indokokból helybenhagyni kellett. * * = V. ö. Magánjogi Dtár III. 10.. V. 19b. számú esetekkel és jegyze" leikkel.