Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

Magánjogi Döntvénytár. 259 Kétségtelen ezekből, hogy tanuk az 1876. évi XVI. tcz. 3. §-ában megkívánt ama képességgel nem birtak, melynélfogva megállapíthatnák és igazolhatnák, hogy örökhagyó személyében csalás vagy tévedés nem történt-e. Alapos felperesnek a másik érvénytelenségi kifogása is, mert N. M. tanú azon beismeréséből, hogy 1904 óta állandóan Sz. P. mellett dolgozik, aki rendes járandóságát kéthetenkint napi négy koronával fizeti, nem vonva le a betegeskedése miatt az irodától távol töltött napokra eső napidijakat sem, sőt a hi­vatalos órákon luli munkáját külön díjazta, az állandó alkalma­zotti minősége kétségtelen, tehát ő a közjegyzői okirat megtá­madása folytán az 1874. évi XXXV. tcz. 72. $-ának e) pontja értelmében nemlétező tanúnak tekintendő. B. J.-ra nézve ilyen kizáró okot megállapítani nem lehet ugyan, mert ő városi kézbesítő, s bár őt Sz. P. esetenkint a kézbesítésekért díjazza, őt a közjegyző szolgálatában álló egyén­nek tekinteni nem lehet; mégis miután az 1876. évi XVI. tcz. 21. §-a ugy reudelkezik, hogy közvégrendeletet csak az 1874. évi XXXV. tcz.-ben előirt módon lehet tenni, s a 71. és 72. §-ok pedig két tanú és pedig olyanoknak alkalmazását kívánják, akik­nek egyike ellenében sem hozható fel az ugyanott felsorolt ki­zárási okok egyike sem; mindezeknélfogva a közvégrendeletet, mint olyant a törvényes alaki szabályok meg nem tartása folytán érvénytelennek kellett kimondani, s minthogy a végrendelet nem felel meg az 1876. évi XVI. tcz. 10. §-ában előirt feltételeknek sem, tehát magánvégrendeletnek sem tekinthető, a felperesnek törvényes öröklési igényét meg kellett állapítani. (1912 április 3. 4654/912. sz. a.) A kassai kir. tábla: A felperesnek az 1876. évi XVI. tcz. 3. §-ára fektetett jogi álláspontja s az elsőbiróság indokolása nem helytíogható ugyan, mert az idézett paragrafus a magán­végrendeletekre alkalmazandó, a kérdéses végrendelet pedig köz­végrendelet, amelyre az idézett tcz. 2t. §-a nyer alkalmazást; mégis az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyni kellett, mert az első­biróság helyesen állapította meg azt, hogy N. M. egyik ügyleti tanú, mint a végrendeletet, felvett Sz. P. kir. közjegyzőnek irodai alkalmazottja a végrendelet felvétele idejében a kir. közjegyző szolgálatában állott; mert akként N. M. az 1874. évi XXXV. tcz. 72. §-ának e) pontja szerint ügyleti tanuként érvényesen alkal­mazható nem volt sigyaz idézett tcz. 82. §-ának b) pontjában a közjegyző által felvett végrendeletre nézve foglalt az az érvényes­ségi kellék, hogy az ügymenet folyama alatt két tanú folyton jelen legyen, a végrendelet felvételénél betartva nem lévén, a végrendelet érvénytelen. (1912 október 7. 1678/1912. sz. a.) i7*

Next

/
Thumbnails
Contents