Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)
234 Magánjogi Döntvénytar. A kir. Ouria: A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Felperes az A) alatti okiratban foglalt vetéli szerződési azon az alapon kérte érvénytelennek kimondani, hogy a jogügyletre nézve tévedésben volt, hogy az ügylet lényegére csalárdul megtévesztve lett, hogy a szerződést ellenállhatatlan kényszer hatása alatt, szabad akarata elhatározási képességétől megfosztva kötötte meg. Felperesnek az alperes tagadásával szemben tehát olyan tényeket kell bizonyítani, melyek alkalmasak annak bizonyítására, hogy a felperes által vitatott tévedés és az ügylet lényegére vonatkozó megtévesztés fenforgott, vagy hogy a szerződést a szabad akaratelhatározást kizáró ellenállhatatlan kényszer hatása alatt kötötte meg. Hogy az A) alatti szerződés irásbafoglalása alkalmával felperes az alperes részéről sem tévedésbe nem ejietett, sem a szerződés lényegére megtévesztve nem lett, de ellenállhatatlan kényszer hatása alatt sem állott, a szerződés megkötésénél jelen volt V. L, W. S., Sz. V. és K. K. tanuknak az elsőbiróság ítéletében ismertetett vallomásával bizonyítva van. Ezen tanuk vallomása szerint a felperes a szerződést felolvasás, megérielmezés, elfogadás, helybenhagyás után teljesen szabad akaratból fogadta el és irta alá, a vételárat felvette és azt nyomban az alperesi pénzintézetnek felperes és férjével fenálló tariozásaira elszámolta. Ilyen körülmények között tehát kérdés csak az lehet, alkalmazásba jöhet-e az osztr. polg. törvénykönyv 875 §-a és fenforog-e valamely az alperes terhére eső harmadik személynek felperessel szemben kifejtett jogellenes cselekménye? Felperes a per során ilyenül azt hozta fel, hogy az alperesi czég vezérigazgatója, a szerződés megkötését megelőzően, felperes elmebeteg férjét, Cs. I -t az esetre, ha a saját, valamint felperes és ennek nevelőanyjának ingatlanait át nem engedi, csőddel, anyagi romlással, bünvizsgálaltal fenyegette, minek folytán férjének rimánkodására, öngyilkossággal való fenyegetésére önkivüli állapotban, az okiratot a szerződés ismerete nélkül aláirta és mindezek igazolására tanukat hívott fel. Ezeknek a tanuknak kihallgatását azonban az alsóbiróságok helyesen mellőzték, mert még ha a tanuk a felperes által vitatott tényeket bizonyították volna, sem volna bizonyítva az osztr. polg. lörvénykönyv 874. §-ában meghatározott, a szerződés érvénytelenségét maga után vonó jogellenes kényszer vagy tévedés, mert felperes nem is állította, hogy alperes tudta, vagy tudomásának kellett lenni a férjének felperessel szemben tanúsított fenyegetéseiről, egymagában pedig az a körülmény, hogy az alperes vezérigazgatója az adós férjjel szemben a csődeljárást, a vagyoni tönköt, a csődből