Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

242 Magánjogi Döntvénytár. Miután pedig felperes kereseti jogosultsága a perreutasitó végzésen alapszik s a felek közt a feltételesen sorozott követelés tekintetében köztük egyéb jogviszony fenn nem áll, felperes pedig csak a perreutasitással nyert felhatalmazás alapján van jogosítva a kereseti követelést megtámadni, igy e jogosultsága csak a perreutasitó végzés jogerőre emelkedésével válik létezővé, a jogerőre emelkedés bekövetkeztét pedig felperes ki nem mutatta, ennélfogva felperes a kereseti követelésnek a kielégítési sorrendből való kihagyása iránt keresettel fellépni ezidőszeriut jogosítva nincs, miért is keresetével, mini ezidőszerint időelőttivel elutasítani kellett. Igaz ugyan, hogy az időelőttiség kifogásának elbírálásánál attól az általános jogszabálytól, hogy a kereset ténybeli és jogbeli alkatelemeit a keresetindítás időpontjában fennállott állapot szerint kell megítélni, az állandó birói gyakorlat annyiban eltér, hogy azon esetben, ha felperes a per során kimutatja, hogy a per folyamán az időelőttiség oka megszűnt, a kereset időelőttiség okából el nem utasítható, hanem annak érdemi elbírálásába köteles a bíróság bocsátkozni. Ez a helyes jogelv a perek felesleges szaporításának akarja útját vágni Ámde felperes, bár neki a törvényszék erre alkalmat adott, az időelőttiség kifogását megdöntő azt a körülményt, hogy a perreutasitó végzés jogerőre emelkedett, nem igazolta, sőt a póttárgyalásra meg sem jelent; ezzel a tényével felperes kinyilvánította, hogy a perreutasitó végzés jogerejét igazolni sem nem tudja, sem nem akarja. Viselnie kell tehát ennek következményeit, melyek perveszteségében nyilvánulnak. (1911 július 31. 7519/911. sz.) A szegedi kir. tábla: Az elsőbiróság ítéletét indokaiból helybenhagyja. (1912 május 30. 2356/912. sz.) A kir. Ouria : A másodbiróság ítéletét felhívott indokaiból helybenhagyja. 159. A S. E. 152. §-a értelmében a felebbezési tárgyalás az elsőbiróság előtti tárgyalás folytatása; ebből pedig jogszerűen következik, hogy az elsőbiróság ítélete nem tekinthető oly végitéletnek, hogy ennek folytán a perletétel a felebbezési tárgyalás folyamán helyt nem foghatna. (Ouria 1913 április 24. 5/1913. H. sz. a.)