Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

228 Magánjogi Döntvénytár. a szóban forgó esetben azonban az alább kifejtettekre tekintettel felperes oly harmadik személynek nem tekinthető, akivel szemben pusztán abból az okból, hogy a telekkönyvi tulajdont az árverési vevőtől szerezte vissza, az érintett kifogás érvényesíthető nem volna. Ha ugyanis megállapítható, hogy felperes a kereseti ingatlannak valódi tulajdonosa a telekkönyvi bejegyzés daczára soha sem volt; s hogy a telekkönyvi tulajdont eredetileg érvénytelen jogügylettel szerezte és a valódi tulajdonosok alperesek, illetőleg jogelődeik voltak; és ha bizonyítást nyer, hogy felperes ugy az elrendelt és foganatosított árverés előtt s alkalmával, valamint utóbb is gr. S. M.-sal kötött adás-vételkor tudomással bírt arról, hogy a kereseti ingatlan sem feleségének, sem neki tulajdonát nem képezte, hanem az ingatlannak valódi tulajdonosai az alperesek, illetőleg jogelődeik voltak: ebben az esetben felperest, annak daczára, hogy a kérdéses ingatlant az árverési vevőtől szerezte vissza, nem lehet oly harmadik jóhiszemű személynek tekinteni, ki a nyilvánkönyvbe vetett bizalomra, vagy az árverési vétel jóhiszeműségére hivatkozhatnék ; és pedig annyival kevésbbé, mert a fentebb kifejtett tények megállapítása esetén felperesnek azzal a helyzetével állunk szemben, mely szerint az ő tartozásáért — éppen alperes mulasztása folytán — az alperesek tulajdonát képező ingatlant árverezték el; mely jogcselekménye — mulasztása — az osztr. polg. törvénykönyv 1295. §-a érteimében alperesekkel szemben kártérítési kötelezettségét vonja maga után, minek folyományaként felperes az alperesi viszonkereset folytán a visszaszerzett telekkönyvi tulajdont alpereseknek épp ugy átengedni köteles, mint a miként erre eredetileg is kötelezhető lelt volna. Minthogy ezek szerint a felebbezési bíróság a fent kifejtett irányban a bizonyíték megszerzését és a tényállás megállapítását anyagjogi szabály megsértésével mellőzte és igy az ügy eldöntésére alkalmas tényállás a kir. ítélőtábla rendelkezésére nem áll: az 4893. évi XVIII. tcz. 204. §-át kellett alkalmaznia. — V. ö. Magánjogi Dtár II. 88., III. 26., 84., 85.. IV. 9., 89., V. 58 számú esetekkel és jegyzeteikkel.