Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

198 Magánjogi Döntvénytár. tárgyává teendő, hogy az örökhagyó végrendelete megfelel-e mindenben az 1876: XVI. tcz-ben előirt kellékeknek? A végrendeletnek a törvény szerint megkívánt alaki kellékek hiányát sem következtetés utján, sem tanubizonyitás által pótolni nem lehet. (Ouria 1913 április 30. 4860/1912. sz. a. I. p. t.) A debreczeni kir. tábla: A kir. törvényszék Ítéletét megváltoztatja, felperes keresetének helyt ad s a néhai K. J. Gy. által Hadadon 1910. évi márczius hó 25. napján tett írásbeli magánvégrendeletet felperessel mint törvényes oldalági örökössel szemben érvénytelennek mondja ki; egyben annak megállapítása mellett, hogy felperest törvényes öröklés czimén a hagyaték egynegyed része illeti meg, védekező alpereseket arra kötelezi, hogy felperesnek 263 K 20 f. perköltséget 15 nap alatt végrehajtás terhével megfizessenek. ' Indokol:: Felperes keresetében a végrendeletet nemcsak az elsőbiróság ítéletében felsorolt okokból, hanem általánosságban is megtámadta amialt, hogy az a törvényes alaki kellékeknek nem felel meg. Ennélfogva a kir. tábla vizsgálat tárgyává telte, hogy az örökhagyó végrendelete megfelel-e mindenben az 1876 : XVI. tcz.-ben előirt kellékeknek s ugy találta, hogy a kereset alapos. Ugyanis az 1876: XVI. tcz. 6. §-a szerint abban az esetben, ha a végrendelkező akár Írástudatlan volta miatt, akár egyéb okból a végrendeletet önkezűleg alá nem Írhatja, a végrendelet érvényességéhez egyéb alaki kellékeken felül az is szükséges, miképp a tanuk által magán az okiraton igazoltassék, hogy a végrendelkező azt saját kézjegyével ellátta. Ebben az esetben a végrendelet külön záradékkal el nem láttatott, annak szövegében pedig a tanuk által csak az igazoltatott, hogy az okirat felolvastatott s hogy az örökhagyó kijelentette, mikép az szórói-szóra az ő végakaratát tartalmazza ; ellenben annak megtörténte, hogy az örökhagyó az okiratot kézjegyével ellátta volna, magából a végrendeletből ki nem tűnik; ezt a hiányt pedig az a körülmény, hogy az örökhagyó nevét az egyik tani: mint néviró az okiratra irta s a név után keresztvonás is tétetett, nem pótolhatja, mert ebből csak következtetni lehet arra, hogy a keresztvonás, mint kézjegy az örökhagyótól származott, de ez kétséget kizáróan magából az okiratból meg nem állapitható, az előidézett törvény szerint megkívánt alaki kellékek hiányát azonban sem következtetés utján, sem tanubizonyitás által pótolni nem lehet.