Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

Magánjogi Döntvénytár. 165 A kir. Ouria: A másodbiróság itélelét helybenhagyja, felhívott indokaiból és azért, mert a végrendeleti tanuk bizonyították, hogy a végrendelet tényleg a keltezés napján kelt, s így a végrendelet keltezésén látható javítás jelentőséggel nem bir. = V. ö. Magánjogi Dlár Hl. 36., IV. 5., V. H., 27., 473. sz. esetekkel és jegyzeteikkel. 111. A kiházasitási tárgyak természetben szállnak vissza az ágra, melytől erednek. (Ouria 1913 április 29. 4873/912. sz. a. I. p. t.) A kir. Curia: A kiházasitási tárgyak czimén ági vagyonként a leltárban 6—14. v. a. felvett ingókat természetben állapítja meg. Indokok: A tanuk szerint az örökhagyó kapóit kiházasitást s a leltári tárgyak a kiházasitási tárgyak természetével birnak s ilyenekül K. vallomása alapján is megállapíthatók, amivel szemben elsőrendű alperes tartozott volna bizonyítani, hogy a leJtári ingók nem felelnek meg a kiházasitási tárgyaknak, ezt azonban nem bizonyította. A kiházasitási tárgyak természetben szállnak vissza az ágra, ameljtol erednek, miért is azok felperes és örököstársai részére természetben voltak megítélendők. * * = Az apa által az örökhagyónak kiházasitásul ajándékozott ingók, valamint az örökhagyóra minden viszteher nélkül átruházott ingatlan vagyon ági vagyonnak tekintendő. Magánjogi Dlár VI. 155. 112. I. Az 1840. évi VIII. tcz. 18. §-ának rendelkezése a városi polgárok özvegyeire alkalmazást nem találhat, hanem az vizsgálandó, hogy az alperes nőnek, mint az örökhagyót túlélő házastársnak özvegyi jogával terhelt vagyon jövedelme meghaladja-e az özvegyi jog köteles mértékét? — //. Az özvegyi jog