Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

158 Magánjogi Döntvénytár. 103. Ha a per csak a hagyomány kiadása iránt tetetett folyamatba: a per tárgyának értékéül nem a hagyaték, hanem csak a kereseti hagyomány értéke tekintendő. (Curia 1913 ápr. 8. 4712/912. sz. a. I. p. t.) A kir. Oaria: A felebbezést visszautasítja. Indokok: Örökhagyó végrendelete egyedül azt az intézkedést tartalmazza, hogy a h—i ingatlannak a tulajdonához tartozó Va részének a 7a-ét az alperesnek hagyományozta, egyébként azonban a végrendelet a törvényes öröklés rendjét nem érintette. A törvényes öröklésre kizárólag az örökhagyó unokája, a felperes van hivatva s a felek közt egyedül az a kérdés vált vitássá, vajon az alperes javára tett hagyomány-rendelés érvényes végrendeletben történt-e vagy sem? A jelen per tárgyát is csupán ez a kérdés képezi, minélfogva ez a per nem is örökösödési, hanem lényegileg személyes keresetnek tekintendő és annak ebbeli minőségén mit sem változtat az, hogy nem a hagyományos a hagyomány érvényesítése iránt, hanem a törvényes örökös a hagyomány-rendelés alapjául szolgáló végrendelet érvénytelenítésére utasíttatott perre. Ennélfogva a per tárgya értékének megállapításánál nem az egész hagyaték, hanem a vitás hagyomány értéke az irányadó, ennek értéke pedig 450 K, ami az 1000 K-t meg nem haladja, miért is a másodbiróság ítélete ellen a további jogorvoslat az 1907. XVII. tcz. 4. §-a értelmében ki van zárva. 106. A különélő házastársak vagyonjogi viszonyait elválás esetére szabályozó szerződés nem tekinthető kényszer hatása alatt létrejöttnek azon az alapon, mert a feleség a különélés ideje alatt életfentartás nélkül volt s ezért jövőbeli férjhezmenetelében akadályozva volt. (Curia 857/913. sz. a.) A budapesti kir. törvényszék: Felperest keresetével elutasítja.