Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

Magánjogi Döntvénytár tevékenységétől, az üzlet terjedelmétől, sőt az ezektől független és változásoknak alávetett keresleti munkabéri szállítási viszonyoktól és költségektől és még számos előre meg nem állapítható körülményektől függ. Következésképen a jelen esetben a szakértők által adott, a kisajátítóit területekből a kisajátítást szenvedő czég által felhasználható agyaglerületek és agyagtömbök mennyiségének az előállítható gyártmányok árának, az ahhoz szükséges tőkének és kiadásoknak számbavételével, tehát főképen csak teltételezett alapokon eszközölt számításokon nyugvó véleménye nem nyújthat az állítólagos vesztett haszon mennyisége tekintetében, sem a teljes és valódi kártalanítási ár megállapítására megnyug vással elfogadható alapot. Ellenben figyelemmel arra a kisajátítást szenvedett részéről is hangoztatott körülményre, hogy már az általa történt vételnél sem a közönséges mivelési ág szerinti forgalmi árat vették irányadónak, hanem a vételár meghatározásánál számításba vették az ingatlanoknak azt az értékemelő tulajdonságát, amely azokat az ő, a kisajátítást szenvedett tervbe vett üzleti czéljaira alkalmassá tette, megállapítható, hogy a kisajátított területek forgalmi ára 6 korona. 96. A nő hozományát a férj halálával jogosult visszakövetelni, mely időponttól a hozományi tőke után a törvényes késedelmi kamat is jogosan követelhető. (Curia 1913 április 8. 4626/912. sz. a. I. p. t.) A zombori kir. törvényszék: Alpereseket kötelezi stb. Indokok: Felperes előadja, hogy D. L.-né elhalván, örökösül a szintén elhalt leányát, D. M.-t hagyta hátra. D L.-né 2000 K női hozományt s egyéb ingókat vitt férjéhez, mely értékeket utána kiskorú leánya D. M. örökölte, s miután az is elhalt, ezen vagyont a nevezettek szülői, mint akiktől ezen ingókat és készpénzt kapta, vannak hivatva örökölni. A tanuk vallomásával bizonyítva van, hogy néh. D. L.-né tényleg 2000 K női hozományt kapott, hogy azt férjének átadia, ki aztán ezen összeget elsőrendű alperesnek adta ál, ki azt vagyonába ruházta, a másodrendű alperes pedig az elhalt nejének hozományából 40 K-át nem adhatott azért, mert az egész összeget kelleti apjának átadnia, miért is ezek alapján alpereseket a 2000 K hozományi tőke megfizetésére kötelezni kellett.