Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

140 Magánjogi Döntvénytár. foglalt esetekben van helye, a jelen ügyben pedig a megjelölt eselek egyike sem forog fenn. (1911. évi deczember hó 27. 2011. sz. a.) A kir. Ouria: A másodbiróság határozatát helybenhagyja. Indokok: Az 1881. évi XLI. tcz. 57. §-ának az a rendelkezése, mely szerint a kisajátítási kártalanítási ügyekben hozott határozat ellen csupán felebbezésnek van helye, más jogorvoslat pedig ilyen ügyekben megengedve nincsen, nem zárja ki azt, hogy a felebbezési haláridőt vétlenül elmulasztó fél igazolással élhessen, az igazolás tárgyában való eljárás és az abban hozott végzés ellen használható jogorvoslat tekintetében pedig az 1881. évi L1X. tcz. erre vonatkozó szabályai alkalmazandók. Minthogy pedig az utóbb idézett törvény 66. §-a szerint az igazolást megadó végzés ellen felfolyamodásnak csak abban a szakaszban felsorolt esetekben van helye, ilyen eset pedig a fentiek szerint ez ügyben fenn nem forog, ennélfogva a másodbiróság helyesen rendelkezett, midőn az igazolást megadó végzés ellen beadott felfolyamodást visszautasította. Az ügy érdemében a királyi Guria helyesnek találja a másodbíróságnak azt a megállapítását, hogy a kisajátítóit telkek részben sem tekinthetők olyanoknak, amelyek házak építésére, vagy ipari czélokra alkalmasak és így a kisajátított terület a kisajátításkor volt állapotához képest, egészben csak mint mezőgazdasági czéloknak szolgáló telek jöhet értékelés alá. E tekintetben ugyanis az a körülmény, hogy a kérdéses terület egy része a kataszteri felvételekben beltelek elnevezése alatt szerepel, irányadóul el nem fogadható, hanem az a kérdés, hogy a lelek valóban olyan-e, mely mint a város fejlődési irá nyában fekvő, épitő-teleknek vagy ipari czélokra alkalmasnak minősítendő, a fenforgó viszonyok és körülmények figyelembe vételével ítélendő meg. Ez esetben pedig az érdekelt felek előadása és a helyszínrajz, sőt magának a kisajátítást szenvedő szakértőjének megállapítása szerint is kétségtelen az, hogy a város a vasúton tul abban az irányban, ahol a kisajátított ingatlanok vannak, nem fejlődik, és ott házak építése vagy ipartelepek felállítása eddig meg nem kezdetett, de oly adat sem hozatott fel az eljárás során, melyből következtelés volna vonható arra, hogy azokra a telkekre, vagy a szomszédban levő más területekre, építkezés czéljából a kereslet megindult, e szerint minden ok hiányzik arra, hogy azokat a telkeket ezidő szerint építkezésre, vagy ipari czélokra alkalmasaknak tekinteni és mint ilyeneket értékelni lehessen. A kártalanítás megállapításánál pedig csupán a tényleges állapot lehet irányadó, és az a kérdés, hogy a város fejlődését