Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

Magánjogi Döntvénytár. A kassai kir. tábla: A kötelesrész összegét fejenként 681 K-ban állapítja meg. Indokok: Helyes az a megállapítás, hogy I. A. örökhagyó a k—i 3000 K értékű jutalékát felében elsőrendű alperesre, felében ennek két fiára, a 2000 K értékű és az 1800 K értékű jutalékot pedig elsőrendű alperesre ruházta át, hogy emez ingatlanokért az elsőrendű alperes három évi munkájával 450 K ellenértéket szolgáltatott, hogy az örökhagyó hagyatékában 1500 K értékű jutalék maradt, melyből felperesek egynegyed-egynegyed részt örököltek. Megváltoztatandó volt az elsőbiróság azon intézkedése, mely szerint a 7. 7. alatti átruházási szerződésben kitelt 600 Kor. vételár kifizetése tekintetében a főesküt az elsőrendű alperes részére megítélte s ezt az alperesi állítást feltétlenül be nem bizonyítottnak mondja ki, mert azon vélelemmel szemben, hogy az örökhagyó ingyenesen ruházta át az ingatlanait a fiára es két unokájára, az alperesek tartoztak volna a vételár valóságos kifizetését bizonyítani, de ezt meg sem kísérelték. Ezek szerint tehát örökhagyó az összesen 7400 K értékű ingatlanait csupán 450 K ellenszolgáltatásért ruházván át alperesekre, ezek a 6950 K értékű ingatlanok tulajdonához ingyenesen jutottak, illetve elsőrendű alperes 5450 K-t, a két fia együtt 1500 K értékű ingyenes adományban részesültek stb., ekként a köteles rész 8450 K értékből számítandó ki. (1912 április 22. 221/912. sz. a) A kir. Curia: A másodbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Bizonyítva van, hogy örökhagyó tett olyan nyilatkozatot, hogy ő a gazdaságában alkalmazott elsőrendű alperesnek munkájáért ellenértéket kiván szolgáltatni és a 7. •/. alatti szerződéssel alperesekre átruházott ingatlanok részben az ellenérték czimén adatlak át, mégis helyes az alsóbiróságoknak az a jogi álláspontja, hogy az elsőrendű alperes munkájának ellenértékét részben számításba nem vették, mert abból, hogy elsőrendű alperes az áliitólag kikötött szolgálati dijat az örökhagyó életében az évek hosszú során át nem kövelelte, s annak háztartásában nemcsak ő, hanem neje és két gyermeke is ellátásban részesült, arra vonható következtetés, hogy munkásságára nézve ki volt elégítve, s így az ellenértéknek különben is csak utólagosan törtéut kikötése színlegesnek tekintendő, s igy alperes azt a felperesekkel szemben nem igényelheti. * * = V. ö. Jogtudományi Közlöny 1913. évi 10. számában dr. Vajda József: «Közel rokon munkájának vélelmezett ingyenességei) czimü czikkével; továbbá Magánjogi Dtár VI. 170. sz. esettel és jeg>zeteivei.