Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

122 Magánjogi Döntvénytár. 19,133 K erejéig igazolás kötelezettsége mellett a zálogjogot B. község javára előjegyezni rendelte s az igazolás határnapját az alispáni megkeresés folytán a megyei közgyűlési véghatározat jogerőre emelkedésétől számitott 15 napra meghosszabbította. Minthogy pedig a legyeimi ügyben hozott véghatározat szerint a közigazgatásilag számadási uton nem érvényesíthető vagyoni felelősség miatt a kárkeresetek megindítása a rendes bírói útra tartozik, vagyis károsultak magánjogi igényeik érvényesítését az illetékes polgári bíróságnál kérelmezhetik, s tekintve, hogy ezen véghatározat 1912 márcz. 25-én jogerőre emelkedett, az előjegyzett zálogjog igazolásának határideje tehát már április 10-én lejárt; s tekintve, hogy előjegyzést kérő a május 23-iki tárgyaláson nem tudta kimutatni, hogy az igazolási határidőt fentartotta, vagy hogy a keresetet kellő időben beadta: ennélfogva az előjegyzett zálogjog kitörlését elrendelni kellett. (1912 június 17. 3004/912. tkvi sz.) A pécsi kir. tábla: A kérelmet elutasítja. Indokok: stb. (1912 aug. 14. 1550/912) A kir. Ouria: Az elsőbiróság végzését hagyja helyben indokaiból és azért, mert a zálogjog előjegyzése aiapjául nem az 1881 : LX tcz. 227. §-án alapuló biztosítási végrehajtást elrendelő végzés szolgált, hanem B. megye alispánjának a telekkönyvi hatósághoz intézett megkeresése, melynek alapján a számszerűen kitett követelési összeg erejéig a telekkönyvi hatóság a zálogjogi előjegyzést rendelte el, ez a zálogjogi előjegyzés tehát a telekkönyvi rend. 93. §-a szerint eszközöltetvén, az előjegyzés igazolása kérdésében nem a felhívott 1881 :LX. tcz. 227. és köv. §-ainak a biztosítási végrehajtás elrendelését és a foganatosított végrehajtás feloldását tárgyazó rendelkezései az irányadók, hanem a tkvi rendt.nak erre vonatkozó §-ai, mert e szerint, minthogy a B. község avára előjegyzett ez a zálogjogi követelés oly minőségű, mely az 1886: XXII. tcz. 86. és 95. §-hoz képest az illető köztisztviselő ellen polgári per utján lévén érvényesítendő, az előjegyzés igazolása kérdésében a telekkönyvi rend. 102. §. második bekezdése szerint a 95—100. §. határozatai szolgálnak zsinórmértékül ; az elsőbiróság tehát helyesen járt el, midőn a 99. §. értelmében az igazolási határidő elmulasztása alapján arra való tekintettel, hogy az előjegyzést nyert fél a keresetet még a törlési kérvény beadása előtt az igazolási határidő lejárta után sem adta be (kir. Guria 45. sz. döntvénye), az előjegyzett zálogjog kitörlését elrendelte. A 45. sz. döntvény : A telekkönyvi igazolási határidő elmulasztása alapján kért törlésnek megtagadására okul nem szolgálhat az, hogy az előjegyzést njerl fél