Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

Magánjogi Döntvénytár. 97 65. Nincs helye hituestársi öröklésnek, ha a házasság érvénytelen volt; ámde ez alól a szabály alól kivételt képez a jóhiszemüleg történt házasságkötés akkor, amidőn a házasság az egyik házasfél halálával szűnt meg. (Curia 1913 márczius 5. 4089/1912. sz. a. — A Curia í. tanácsának elvi jelentőségű határozata.) A kir. Ouria: Mindkét alsóbiróság Ítéletét megváltoztatja és kimondja, hogy a pozsonyi 3048. sz. telekkönyvi betétben A+lsorszám alatt felvett 2793. helyrajzi számú ingatlannak az 1906. évi aug. 20-án elhalt M. J.-né F.' M. örökhagyó hagyatékához tartozó felerésze hitvestársi örökösödés jogczimén az elsőrendű alperesre szállott; köteles azonban elsőrendű alperes az erre az ingatlanra vezetendő végrehajtás terhével felpereseknek és a másodrendű alperesnek együttesen 692 K 64 f tőkét fizetni. Indokok: Az elsöbiróság Ítéletében a per adatainak megfelelően megállapított tényállás szerint bizonyítást nyert az a körülmény, hogy örökhagyónak P. Ferencz nevü férje, akivel 1865. évi július hó 13-ik napján érvényes házasságra lépett, 1885. évi október hó 25-én halt el; következéskép a férj életében, vagyis 1878. évi márczius hó 24-én az örökhagyó és az elsőrendű alperes közt létrejött házasság érvénytelenségét helyesen állapították meg az alsóbiróságok. Az nem vitás, hogy az örökhagyó és az elsőrendű alperes közt létrejött házasság az örökhagyó elhalálozásával szűnt meg s igy szem előtt tartva azt, hogy az örökhagyó valódi házastársa az örökség megnyílta idejében már nem volt életben, az a kérdés, mely a? oldalági örökösök és az elsőrendű alperes közt viiássá vált, hogy az örökhagyó szerzeményi vagyonában való örökösödésre ki van hivatva, abból a szempontból bírálandó meg, hogy elsőrendű alperesnek házasságkötése jóhiszemünek tekintendő-e ? A perben nem merült fel adat arra nézve, hogy elsőrendű alperes a házasságkötés idejében tudomással bírt volna arról, hogy örökhagyónak házassága még akkor nem szűnt meg; sőt abból a tényből, hogy az ellenirathoz mellékelt útlevél tanúsítása szerint örökhagyó hajadon leányként vándorolt ki Amerikába, megállapítható, hogy elsőrendű alperes örökhagyóval jóhiszeműen lépett házasságra. Magánjogi Döntvénytár. VII. 7