Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

72 Magánjogi Döntvénytár. A felperesek tulajdonát tevő telekből ulczaszabályozásra esetleg elvont rész ériékének megtérítésére azonban a kereset ki nem terjedvén, a felpereseknek erre vonatkozó netaláni igénye a jelen Ítélettel nem érintetik. * * = V. ö. Magánjogi Dlár III. 20í. sz. esetlel és jegyzeteivel. 44. Az 1877 : XX. tcz. 132—137. §-aiból megállapítható, hogy a 137. §-ban a gyámhatósági tagokra nézve meghatározott egy évi elévülési igény csak azon számadásokra, illetve csak azon számadásokból származó kárigényekre vonatkozik, amelyekre nézve a gyámság vagy a gondnokság megszűnése után a gyámság vagy gondnokság alatt álló egyén felhivatott az arra való nyilatkozatra, hogy a gyámot vagy gondnokot felmenti-e ? E felhívás hiányában tehát más jogszüntető tények fenn nem forgása esetén, a gyámolt vagy gondnokolt, a gyámhatósági tagok ellen fennálló esetleges kárigényét a rendes elévülési időn belül érvényesítheti azon az alapon, hogy a gyámhatósági tagok hivatalos eljárásukban akár cselekvés, akár mulasztás által szándékosan, vagy vétkes gondatlanságból neki jogtalanul és illetéktelenül kárt okoztak, s ezt ő szabályszerű jogorvoslattal el nem háríthatta. (Ouria 1913 jan. 21. 3319/912. sz. a. I. p. t.) A kir. Curia: Felperest sem az 1877 : XX. tcz. 137. §-ában meghatározott elévülés okából, sem azért nem tartja elutasilhatónak, hogy igényéről az alperessel szemben lemondott, egyebekben mindkét alsóbiróság Ítéletét feloldja stb Indokok: Az 1877 : XX. tcz. 132—137. faiból megállapítható, hogy a 137. §-ban a gyámhatósági tagokra nézve meghatározott egy évi elévülési igény csak azon számadásokra, illetve csak azon számadásokból származó kárigényekre vonatkozik, amelyekre nézve a gyámság vagy a gondnokság megszűnése után