Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

60 Magánjogi Döntvénytár. Indokok: A házassági együttélés alatt a nem nemesrendü és nem honoratior házastársak által szerzett vagyon, amennyiben a szerzés nem öröklés, sem ingyenes jogügylet utján, sem a házasság kötése előtt fennállott jogczimen állott be, ellenkező kikölés hiányában akkor is közszerzeménynek tekintendő, ha annak szerzésénél a másik házastárs közre nem működött és a szerzeit vagyon csupán csak a szerző fél tulajdonául van felvéve. Ennélfogva az, hogy az értékek az örökhagyó tulajdonaként szerepelnek, az elsőrendű alperest közszerzeményi igényeinek érvényesítésében annál kevésbé gátolja, mert a 3. t. alatti betét a házasság tartama alatt keletkezett, az értékpapírok a házasság tartama alatt vétettek, s nincs bizonyítva, hogy ezen értékek akár öröklés, akár ajándékozás, akár a házasság megkötését megelőzően fennállott jogczimen hárultak volna az örökhagyóra. Igaz ugyan, hogy volt az örökhagyónak öröklés és ajándékozás czimén szerzett 1362 K-nyi külön vagyona, ennek azonban csak az a joghatása, hogy a szerzeményi közösség megszűntekor ez a különvagyon elsősorban hasiltassék ki az összvagyonból, és miután alperes nem bizonyította, hogy neki is külön vagyona volna, csak a többi vagyon essék a közszerzeményi megosztás alá és pedig oly módon, hogy a szerzemény a lehetőségig természetben osztassék meg, s annak a tekintetbevételével is, hogy a különvagyon jövedelme szintén közszerzemény, s így szintén megosztás alá esik. Ezekhez képest s tekintve, hógy örökhagyónak és elsőrendű alperesnek egyéb volt vagyona már megosztatott s az örökhagyónak fent megjelölt különvagyona még ki nem adatott s a 3. t. alatti betétből kiadható; ezt az örökhagyó örökösei részére megállapítani s az alperes közszerzeményét csupán a többletre nézve megítélni, illetve a felpereseket annyiban elutasítani kellett, amennyiben az az elsőrendű alperes közszerzeményére is irányult. * * — V. ö. Magánjogi Dtár I. 87., 90., 104., 156., 189., II. 40., 63., 100., 101., 102., III. 35., 73., 118., 226., IV. 84., 113., 216., 233., V. 53., 178, 191., 192,, VI. 2., 56., 104., 105., 189., 214., VII. 19., 20. sz. esetekkel és jegyzeteikkel. 37. Az ági örökös az elhalt szükségörökös kötelesrészét tevő értékből csak azt a hányadot követelheti, mely a szükségörököst az ági vagyonból kötelesrész czimén illette. Ellenben a szerzeményi vagyon-