Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

Magánjogi Döntvénytár. 45 örökhagyót illető felében is hilvestársi öröklésnek van helye, a keresetet, mint alaptalant el kellett utasítani. (1910 szept. 22. 5969/910. sz. a.) A szegedi kir. tábla: Az elsőbiróság itétetét megváltoztatja akképp, hogy az ingatlanokra a felperesek törvényes oldalági, az ingókra ellenben alperesnek hitvestársi öröklési jogát megállapítja. Indokok: Az I) alatti nyilatkozatot, melylyel alperes a neje halála után, ennek a nevén álló ingatlanokbóli öröklési jogáról a neje oldalrokonai javára lemond, csak az alperes irta alá, az tehát, mint a férj részéről egyoldalúan és nem a nő javára tett kijelentés, nem foglal magában a házastársak vagyoni viszonyainak a kölcsönös szabályozását tárgyazó olyan jogügyletet, melynek érvényességéhez az 4886 : VII. tcz. 22. f-a szerint közjegyzői okirat volna szükséges, ennélfogva az I) a. magánokiratban foglalt lemondás érvényes és az alperesre kötelező hatályú lévén, minthogy alperes csak a neje tulajdonát tevő ingatlanokbóli öröklési jogáról mondott le és így ezekre nézve a törvényes, öröklési jog a felpereseket, mint az örökhagyó testvéreit illeti, ezekre nézve a felperesek törvényes oldalági öröklési jogát megítélni kellett. Ellenben, minthogy az ingókra nézve az alperes az okirat szerint neje után törvényes öröklési jogáról le nem mondott és minthogy azt felperesek nem bizonyították, hogy az ingók valamely az örökhagyóval közös jogelődjükről szállottak örökhagyóra, vagy hogy ilyen vagyonból állottak elő s minthogy nem bizonyították azt sem, hogy alperes a neje ellen a házasság erkölcsi alapját sértő durva cselekedetet követett el és hogy emiatt a hitvestársi öröklésre érdemetlenné vált, az ingókra alperesnek, hitvestársi öröklési joga meg volt állapítandó. (1911 márcz. 28. 4919/910. sz. a.) A kir. Ouria: A másodbiróság ítéletét, melylyel alperes érdemetlenségét meg nem állapította, helybenhagyja, azt a részét ellenben, melylyel az a. nyilatkozatba foglalt joglemondást érvényesnek nyilvánította, megváltoztatja s erészben az elsőbiróságnak azt a rendelkezését hagyja helyben, mely szerint ezt a joglemondást érvénytelennek mondotta ki, stb. Indokok: Helyes a másodbiróságnak az az álláspontja, melylyel kimondotta, hogy alperes hilvestársi öröklésre érdemetlenné nem vált, mert a felperesek állal felhozott tények alperes érdemetlenségét még valóságuk esetében sem vonták volna maguk után, nem tekintve azt, hogy az érdemetlenség alapjául felhozott tények, az örökhagyó részéről történt megbocsátás következtében meg nem történteknek tekintendők. Az öröklésről való lemondás alatt az örökhagyóval törvényes