Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

a6 Magánjogi Döntvénytár. hozó hatalom befogadott vagy behozatalukat és állandósításukat a király legfelsőbb felügyeleti jogánál fogva megengedte. A befogadásnak és a királyi engedélynek ezen hiányát a jelen esetben nem pótolja az a tény, hogy az alperesi kongregácziónak alapszabályait az egyházjogi tekintetben fenhatósági jogot gyakorló gy—i egyházmegyei hatóság 1872-ben elfogadta és jóváhagyta; mert az egyházmegyei hatóság sem a törvényhozás, sem a királyi hatalom jogát nem gyakorolhatja, s ezért az ő jóváhagyásának más hatálya nincs, mint az, hogy a szerzetesrend szabályai az egyházi törvények szempontjából megfelelőknek s a tagokra s a testületre kötelezőknek tekintendők, de a közjogi elismerést ezen felül az állam érdeke megköveteli. Igaz ugyan, hogy az alperes kongregáczió adásvétel utján már szerzett ingatlanokat, ez azonban a fent idézett és hatályukban fennálló törvényekkel szemben nem alkalmas annak megállapítására, hogy az alperes olyan jogi személy, aki végrendelet alapján ingatlanokat szerezhet; mert a telekkönyvi hatóság perenkivül járt el, tehát olyan ügyben intézkedett, amelyben az alperes szerzési képessége jogvita tárgya nem volt; a jelen perben pedig az alperes öröklési képessége van megtámadva s azért azt a megtámadás alapjául felhozott közjogi akadályra való tekintettel kellett elbírálni. Minthogy ezekhez képest alperest, mint törvényesen el nem ismert és be nem fogadott szerzetesrendet Magyarországban ingatlan javak szerzésére vonatkozó jog nem illeti és igy ingatlanokat végrendelet alapján sem örökölhet, ennélfogva felperesekkel mint örökhagyó legközelebbi vérrokonaival szemben az örökhagyónak alperes javára tett végrendeletét az ingatlanokra nézve hatálytalannak kellett nyilvánítani. (1911 május hó 1. 700/911. sz. a.) A kir. öuria : A másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítéletét hagyja helyben. Indokok : A kir. Curia 63. sz. teljes-ülési döntvényében kimondó ta, hogy az egyházaknak, egyházi testületeknek s személyeknek ingatlan vagyon szerzését tiltó, úgynevezett holt kézről szóló törvények a változott viszonyoknál fogva elavulván, nincsenek hatályban. Ennek a döntvénynek indokolásában kifejezetten hangsúlyozva van, hogy ez a határozat csakis a holtkézről szóló törvényeken alapuló szerzesképességi hiány megszűnésére vonatkozván, ezzel némely szerzeteknek saját rendszabályaikból vagy egyáltalában a befogadás közjogi hiányából folyó szerzési képtelensége nem érintetik. Az 1715. évi CII. tcz., mely a szerzetesek testületeinek be-