Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

Magánjogi Döntvénytár. Indokok: A felebbezési bíróság helyesen fejtette ki, hogy a nem kincstári postahivatalt tiszti szerződés alapján kezelő postamester az 1908. évi XLI. tcz. 11. §-ában megjelölt oly közalkalmazásu egyénnek tekintendő, akinek fizetése és szolgálati járandósága legföljebb egyharmad rész erejéig, de igy is 2000 korona érintetlenül hagyása mellett foglalható le. Annak elbírálásánál, hogy a végrehajtást szenvedő postamesternek van-e lefoglalható járandósága, az 1881. évi LX. tcz. 51. §-ának figyelembe vételével ugyancsak jogszabály megsértése nélkül kutatta, hogy a hivatali fenlartási költségdijból mily összeget tartozott a postamester az iroda fentartására a tiszti szerződés értelmében fordítani, mert ez az összeg irodaátalánynak tekintendő, amely az idézett 52. §. értelmében végrehajtásnak nem tárgya. Hogy a végrehajtást szenvedő a letiltásnál (foglalásnál) és a felperes követelésének utalványozásánál nem élt jogorvoslattal a letiltó és illetve utalványozó határozat ellen, nem zárja el a kir. kincstárt az elől, hogy a jelen perben állapittassa meg, hogy a végrehajtást szenvedőnek nem volt lefoglalható járandósága. A lefoglalhatás korlátozása, de különösen a postamesteri irodaátalánynak a végrehajtás alól való mentessége ugyanis közérdekű intézkedés, a melyet tehát a végrehajtató és végrehajtást szenvedő megegyezése esetén sem lehetne figyelmen kivül hagyni. Minthogy pedig a tényállás szerint a végrehajtást szenvedő 6819 korona hivatali föntartási költségdijából *az 1909. évben 5930 korona, az 1910. évben pedig 5660 korona erejéig tartozott szerződésszerüleg a postahivatal bérét, két postakíadónak, négy kézbesítőnek fizetését, az irodatisztogatási, fűtési és világítási költségeket viselni, a felebbezési bíróság helyesen jutott arra az eredményre, hogy ezeknek az irodaátalány czélját szolgáló költségeknek levonása után a végrehajtást szenvedőnek 2000 koronát meghaladó lefoglalható járandósága nem maradt. * * = V. ö. Magánjogi Dtár IV. 14., V. 17., 36., 168., 206. sz. esetekkel. 21. A törvényhatósági tisztviselők által hivatalos minőségükben hozott határozatok felülbírálására a kir. bíróságoknak hatáskörük nincs és az ily határozatok által okozott vagyoni sérelem elbírálásába,