Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

16 Magánjogi Döntvénytár, 11. Ha örökhagyó végrendeletében fiát örökössé? özvegyét pedig a fia elhalálozása esetére utóörökössé tette s a hagyatéki tárgyaláson a fiu és az özvegy: örökösödési igényeiket egyezségileg rendezték, anélkül, hogy a fiu elhalálozása esetére vég rendeletileg biztosított utóörökösödési jogát az özvegy érvényesitette volna: a fiu később bekövetkezett elhalálozása után ennek hagyatékára az apa özvegye végrendeleti utóörökösödési fogát többé nem érvényesítheti. (öuria 1911 decz. 5. 3434/911. sz. a. I. p. t.) A kir. Ouria: A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az 1900-ban elhalt M. L.-nak, az örökhagyó apjának s illetve alperes volt első férjének hagyatéki ügye, az általa készített szóbeli végrendelet alapul vétele mellett, a most nevezett két örökös közt létrejött egyezséggel véglegesen akként szabályoztatok, hogy a hagyatéki vagyon felét az örökhagyó fiat másik felét pedig az örökhagyó özvegye kizárólagos tulajdonul örökölte. Nem tekintve tehát azt, hogy a szóbeli végrendelet utóörökös nevezést nem tartalmaz, alperes a hagyatéki tárgyaláson kötött egyezséggel szemben, a szóbeli végrendeletben állítólag foglalt utóörökös nevezésre sikeresen nem hivatkozhatik, mert ezt a jogát a hagyaték tárgyalása alkalmával nem érvényesítette s igy arról lemondottnak tekintendő még azon esetben is, ha férjének végrendelete tényleg ily értelmű utóöröklést foglalna magában. * * = V. ö. Magánjogi Dlár II. 41., 111., 167., III. 132., 133., 172.,. 174., 202., 227., IV. 87., 94., 95., 115., 186., 187., V. 65., 81. sz. esetekkel és jegyzeteikkel. 12. Az 1876 : XVI. Icz. 6. § ának helyes értelmezéséből következik, hogy a végrendeletet a végrendeleten szereplő tanuk egyikének kell felolvasni; ha tehát a végrendeletet valamelyik szintén felen volt, de a