Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

182 Magánjogi Döntvénytár. A szállodást (vendégfogadóst) az utasok, vendégek tárgyaiban a szállodán belül eshető károsodásért letéteményesként terhelő fe­lelősségnek az optkv. 970. §-ában különlegesen szabályozott esete, alperes ellenében fennforog. Mert igaz ugyan, hogy a felelősségnek a törvényben meg­határozott előfeltétele az, hogy a szálloda személyzetének átadott tárgyról legyen szó; a törvény helyes értelmezése szerint azon­ban az átadást nem betű szerinti szoros értelemben kell venni; hanem a törvényszakaszt a mai kifejlett személyforgalmi viszo­nyoknak, s az élet közönséges körülményei szerint az uiasok részéről a szállodákban igényelhető vagyonbiztonságnak megfele­lően akként kell értelmezni, hogy a szállodai szobákba az utasok részéről elhelyezett tárgyakat a vendégfogadósnak, illetőleg személyzetének átadottakként kell tekinteni, hacsak azok a tár­gyak oly minőségűek és értékűek, hogy ilyen tárgyakat kivétel nélkül rendszerint mindenki a beszállás idején is magánál tartani szokott, a jelen esetben nem rendkívüli nagy összegű készpénz, zsebóra és láncz, s éppen azért a rendes gondosságból kifolyólag külön átadás vagy letétbeadás utján való megőrzést igénylő tárgyaknak nem tekinthetők. Kivételnek a fentebb kifejtett jogszabály alul csak két esetben van helye. Ha maga a vendég intézkedése idézte elő az ingóknak elveszését előidéző veszélyt (például ha ő hivta magához a tolvajt), vagy ha rendkívüli magas értékű ingóról van szó, melyet rend­szerint nem szoktunk magunknál hordozni (péld. a zsebpénzt felülmúló összegű pénz, gyéren használt nagy értékű ékszer stb.) és ha a vendéglős erre nézve, a vendéget kellően értesítve, kiköti, hogy ilyenekért csak nála letétbe helyezés esetére szavatol. Ilyen körülményekről e perben szó nincs. Ily jogi álláspont mellett azután közömbösnek tekinti a kir. tábla, hogy felperes szobájának zárja jó vagy rossz-e és hogy felperes szobáját éjjelre csakugyan záratlanul hagyta-e? mert a beszálló vendég ajtajának bezárása nélkül is megkívánhatja, hogy tárgyai a jogtalan elvételtől biztosítva legyenek; tehát a bezárás elmulasztása nem tekinthető a vendég részéről oly gondatlanság­nak, mely a vendégfogadóst a fentebb kifejtett körű felelősség alól felszabadítaná. Mindezeknek alapján alperest a megállapított kárösszegnek, mint tőkének, s a károsodás 1911 október 18-án, éjjel történ­vén, a következő naptól, az esedékessé válás idejétől számított törvényes kamatának megfizetésére kellett kötelezni. Ellenben a megítélt tőkén felül még 10 K kereseti tőke­összegre s kamatára nézve a károsodás, a tényállás szerint

Next

/
Thumbnails
Contents