Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

152 Magánjogi Döntvénytár. Indokok: Az a felperesi állítás, hogy ő a néhai férjét többször felhivta a házassági életközösség visszaállítására, valósága esetén sem volna a felperes előnyére mérlegelhető, mert felperes néhai férje s a felperes is magyar honosok voltak s mielőtt Belgrádba mentek, Magyarországon a férj illetőségi községében éltek házassági életközösségben s amikor a felperes a belgrádi közös lakásukról férjét magától elűzte, ez a magyarországi illetőségi községébe tért vissza, felperes pedig állandóan Belgrádban maradt s most is ott lakik. Ezekből pedig az ellenkezőnek a bizonyítása hiányában s minthogy felperes nem is állította azt, hogy ő is Magyarországba visszatérve, arra szólította fel férjét, hogy itt állítsa vissza a házassági életközösséget, az következik, hogy felperes, ha visszaakarta is állítani a házassági életközösséget, azt nem a férjének honossági helyén, hanem Belgrádban, tehát külföldön akarta eszközölni, már pedig nem a férj, aki magyar honos volt, Magyarországban lakott és vagyona is ott volt, tartozott nejét külföldre követni, hanem felperes mint feleség, volt volna köteles, ha a házassági életközösség visszaállítását komolyan akarta, a férjét annak honossági és lakóhelyére követni és a házassági életközösséget ott visszaállítani. Eltekintve azonban ettől is, felperesnek néhai férje nem tartozott a házassági életközösséget, visszaállítani akkor sem, ha felperes arra komolyan felhivta volna is, mert a felperes űzte e! a férjét s a 48. •/. alatti levelében azt is kijelentette, hogy nem is gondol többé a visszajövetelre, arra pedig nincs adat, hogy a felperesnek oka volt volna arra, hogy férjét magától elűzve, azzal a házassági életközösséget megszakítsa. Bizonyítva lévén tehát az, hogy férjének arra való jogos ok nélkül való elűzésével maga a felperes szakította meg a házassági életközösséget s ezért az ő részéről fenforgó érdemetlenségi ok következtében az özvegyi jogra igényi nem tarthat. (1911 szept. 12. 5681/910.) A kir. Ouria: A másodbiróság ítéletét indokaiból helybenhagyja. * * = V. ö. Magánjogi Dlár I. 44,, II. 170., III. 61., 176., V. 92., Itt.' 180., 228., VI. 4., 37., 57. sz. esetekkel és jegyzeteikkel.