Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

130 Magánjogi Döntvénytár. (Curia 1912 február 28. 4220/911. sz. a. I. p. t.) A kassai kir. tábla: Az elsőbiróság Ítéletét indokai alapján, és pedig a végrendelet érvényességét tárgyazó indokainak azzal a kiegészítésével hagyja helyben: hogy az öt végrendeleti lanu együttes jelenlétének és az egyik tanú által történt felolvasásnak a végrendeletben igazolt tényéból önként következik, hogy a felolvasás a végrendelkező előtt a többi tanuk együttes jelenlétében, tehát az 1876: XVI. tcz. 6. §-ának megfelelően történt. (1911 június 19. 1865/1911. sz. a.) A kir. Curia: Mindkét alsóbiróság Ítéletét részben megváltoztatja következőképpen: K. F. örökhagyónak 1908 június 20-án kelt végrendeletét felperessel szemben érvénytelennek nyilvánítja s kimondja, hogy a hagyaték egyhatod része törvényes örökösödés alapján a felperest illeti; a hagyatékhoz a leltárba felvett ingókon és ingatlanokon kivül még 180 K értékű termény is tartozik s a hagyatékot a leltárba felvett tartozások terhelik; felperest azonban azzal a kereseti kérelmével, hogy az elsőrendű alperes az ingók értékének egyhatod részét neki megfizesse, a kir. Curia elutasítja, de kimondja, hogy ezzel szemben a felperest a 100 K temetési költség nem terheli, hanem csak a többi teherben tartozik egyhatod rész arányban részt venni; ezzel kapcsolatban az alsóbirósági Ítéleteknek azt a rendelkezését, mely szerint az elsőrendű alperes a felperesnek 3 K 33 f tőkét és kamatát köteles megfizetni, hatályon kivül helyezi; ezeket meghaladó keresetével a felperest a Curia is elutasítja. indokok: A végrendeleten a tanuk nem igizolják, hogy azt az egyik tanú a végrendelkező és a tanuk együttes jelenlétében felolvasta; mert a felolvasás igazolását nem foglalja magában sem a végrendelet záradékának az a kitétele, hogy az örökhagyó az okirat tartalmát jól ismerte, sem az a tény, hogy Sz. E. tanú a végrendeleten levő aláírása után azt is odaírta: «végrendelet iró, felolvasó, megmagyarázó». Ekként a végrendelet nem felelvén meg az 1876 : XVI. tcz. 6. § ában irt alaki kellékeknek, azt mindkél alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával a felperessel szemben érvénytelennek kellett nyilvánítani. A hagyaték állagára vonatkozóan a Curia elfogadta az alsóbíróságoknak azt az álláspontját, amely szerint a leltárba felvett ingókon és ingatlanokon felül még 180 K értékű terményt soroztak a hagyatékhoz, ellenben a felperest ezt meghaladó követelésével elutasitolták. Eszerint a hagyatékhoz összesen 370 K értékű ingóság tartozik, amelyből a törvényes örökösödés szabályai szerint egyhatod rész, 61 K 66 f illeti a felperest.