Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

Magánjogi Döntvénytár. 78 lati viszony megszűnte után jogosan visszatartható nem volt, a szolgálati szerződésből folyó kötelezettségéhez képest a kezelése alatt maradt két takarékpénztári betéti könyvet tartozott volna kamatjárulékával együtt az elsőrendű alperesnek kiszolgáltatni s abból a késedelemből, mely szerint felperes az óvadékot és annak kamatjárulékát ekkor az elsőrendű alperesnek rendelkezésére nem bocsátotta, hanem azt még most is visszatartja, felperesnek az a további kötelezettsége származott, hogy az óvadékot képező takarékpénztári betéti könyvek visszaadásán s a betéti összegek után a szolgálati viszony megszűntéig esedékessé vált s az elsőrendű alperes részére ki nem szolgáltatott kamatok megtérítésén felül az óvadék tőkeösszege után a szolgálati viszony megszűntének fentebb meghatározott időpontjától kezdve az elsőrendű alperes részére 5% késedelmi kamatot fizetni tartozik. Nem változtat ezen a kötelezettségen az a körülmény sem, hogy elsőrendű alperes viszonkereset utján óvadékát és annak 5 % kamatát készpénzben kérte megítéltetni s felperes az óvadék visszaszolgáltatásának ezen módozata ellen külön kifogást nem terjesztett elő: mert felperes válasziratában tagadta, azt, hogy ez a követelés az elsőrendű alperest megilletné s az egész viszonkereset elutasítását kérte, ebben a védelemben pedig mint kisebb a nagyobban a kötelezettség mérvére vonatkozó védelem is benne foglaltnak lévén tekintendő, nincs perjogi akadálya annak, hogy felperes kötelezettsége a felebbezésben előterjesztett indokolt kérelemhez képest elsősorban a fentebb kifejtettek értelmében állapiltassék meg. Ezek folytán az alsóbiróságok Ítéleteinek az óvadék megítélésére vonatkozó részét a jelen ítélet rendelkező részében foglaltakhoz képest meg kellett változtatni. Egyebekben a másodbiróság Ítéletének felebbezésekkel megtámadott rendelkezései, megjegyzésével annak, hogy az elsőrendű alperes felebbezésében felhozott uj körülmény az 1881. évi LIX. tczikk 29. §-a értelmében tekintetbe vehető nem volt, azzal a további változtatással, mely szerint az elsőrendű alperest a felperessel szemben 1903. évi szeptember hó 1-ső napjától 1904. évi márczius hó 15-ik napjáig megillető visszatartott járandóság öszszege helyes számítás szerint 465 K 71 fillérben állapíttatott meg, végül azzal a helyesbítéssel, hogy nem az elsőbiróság indokolásában megnevezett Zweifel, helyesen Zwiefel János, hanem Horváth János tanú bizonyította Huber Miksa tanúval együtt elsőrendű alperesnek hivatalából önként történt elmaradását, felhívott és felhozott vonatkozó indokai alapján hagyattak helyben.