Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

58 Magánjogi Döntvénytár. peres terület pedig már az idézett tcz. életbelépte előtt létezett olyan szárazföld, amelyre felperes jogelődei telekkönyvi tulajdont szereztek. Nem eshetik a peres terület a sodorvány (idézett tcz. 8. §-a) és a hirtelen elhagyott meder (id. tcz. 9. §-a) fogalma alá sem, mert a peres területnek ilyen jogi minősítését a fent felsorolt tanuk vallomása kizárja. Ami alpereseknek az elbirtoklásra alapitott védekezését illeti^ alperesek sem a tanuk vallomásával, sem más módon nem bizonyították, hogy birtoklásuk jogelődeik birtoklásával együtt az 1897. évig 32 évig tartott; már pedig az a) alatti tjkönyvben foglalt tulajdonjogi bejegyzés szerint felperes a fent megjelölt ingatlant az 1897. évben egészben és igy az annak kiegészítő részét tevő peres területtel együtt bírói árverésen tulajdonul megszerezte és a tulajdonjogban ezáltal bekövetkezeti és a telekkönyvben is kitüntetett változással a megkezdett elbirtoklás az 1897. évben félbeszakadt, attól az időtől kezdve pedig a kereset beadásáig 32 év még nem telt el, amiért is a birtoklás elbirtoklásra nem vezethetett. Mindezeknél fogva az alpereseket az általuk — beismerésük szerint — osztatlan közösségben birtokolt peres területnek a felperes birtokbaadására, továbbá a jelen per folyamatba tételétől a birtokbaadásig terjedő időre a gazdasági közös szakértő által meghatározóit összegnél kisebb összegben megállapítani kért elvont haszon megléritésére egyetemlegesen kötelezni kellett. A tanuk vallomásából nyilvánvaló, hogy alperesek a peres területet már a felperes tulajdonjogának alapjául szolgáló árverést megelőző időben is birtokolták anélkül, hogy felperes vagy jogelőde alperesek ellen a birlokbabocsátás iránt jogi lépéseket tett volna a kereset beadása előtt. Felperesnek ez a hosszú időtartamú* mulasztása s az a tény, hogy a peres terület jelenleg a laborczfalvi határban fekszik és Laborczfalva meg Sztára községek között a Laborcz folyó alkotta és alkotja a természetes határt, alpereseket a felperes és jogelőde tulajdonjogának jogszerűsége tekintetében megtéveszthette. Ezért a kir. Curia indokoltnak találta, hogy az alperesek túlnyomó mértékű perveszteségük daczára csak a perköltség egy részét, jelesül a perben teljesített birói helyszíni szemlékkel felmerült költségeket viseljék. * * = Ad I. V. ö. Magánjogi Dlár II. 171., III. 53., 146., IV. 68., 138 180., 190. sz. esetekkel és jegyzeteikkel. — Ad II. V. ö. Magánjogi Dtár I. 236., III. 19., IV. 40. sz. esetekkel és jegyzeteikkel.